Porosz természettudós, kémikus, fizikus, biológus
Az európai cukorrépa-termesztés és cukorgyártás megteremtõje. Õsei Poroszországba emigrált francia hugenották voltak. Berlinben született és ott tanult kémiát és fizikát. Andreas Marggraf munkatársaként 1776-tól a berlini Tudományos Akadémia fizikai osztályán kezdett dolgozni. A biológia mellett több tudományterülettel is foglalkozott például a galvanizmussal, a kísérleti fizikával, az elektromossággal és készített egy optikai távírót is. 1780-tól II. Frigyes porosz király megbízásából a dohánytermesztés lehetõségeinek kutatásába fogott. Jelentõs eredményeket ért el kutatásai során, ezért Frigyes 500 tallér éves életjáradékkal jutalmazta meg. Marggraf halála után 1782-tõl õt nevezték ki fizikai osztály igazgatójának. 1784-tõl a magas cukortartalmú répa termesztésével foglalkozott. Sikerült egy 5-6% cukortartalmú répát nemesítenie, amelybõl aztán az úgynevezett fehér sziléziai cukorrépa, a mai cukorrépa-fajták õse származott. A ma ismert összes cukorrépafajta azokból a növényekbõl származik, amelyeket húsz éven keresztül Kaulsdorfban nemesített. Legjelentõsebb eredménye, hogy 1799-ben ipari eljárást dolgozott ki a répacukor kinyerésére. Felfedezése a cukorgyártás ipari méretû elõállításában nagy szerepet kapott, II. Frigyes 1801-ben a világ elsõ cukorgyárát a sziléziai Cunermiban (ma Konary Lengyelország) építette meg. A tudós itt hunyt el 1921. április 20-án. Munkásságából 218 tanulmánya maradt fenn. Emlékét õrzi a berlini Cukormúzeum és Konaryban a cukorgyár romjai is emlékhelyként látogathatóak. (Pintér Endre)