Plazmafizikus, fizikatanár, tankönyvíró, tudománytörténész
1950-ben lett hallgató a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem, a késÅ‘bbi ELTÉ-n. Fizikus oklevelet szerzett 1955-ben, majd az elméleti fizika tanszéken kezdett tudományos segédmunkatársként. "A relativisztikus kinetikus gázelmélet egyes problémái" dolgozatával kandidátus 1957-ben; témavezetÅ‘je Marx György. Docensként elméleti fizika, elektrodinamika, fizikatörténet tárgyakat oktatott. Hallgatói szerint "végtelenül kedves és közvetlen, ... modorával ... akár a harmincas évek úriembere". Dolgozott a párizsi Poincaré Intézetben és a Miskolci Egyetemen is. A Természet Világa 1959-tÅ‘l száznál több írását közölte, de a Fizikai szemlének is aktív szerzÅ‘je volt. Tankönyvei érthetÅ‘en, emészthetÅ‘en tárgyalják az elméleti fizika elvont fogalmait. A Fizikai kislexikon, a Magyar Larousse Enciklopédia és a Magyar nagylexikon is szerzÅ‘jének tudhatta. "A negyedik halmazállapot" 1971-ben nívódíjas kötet a Gondolat Kiadónál. Az Eötvös Társulattól "A fizikai gondolkodás terjesztéséért" Prométheusz-érmet nyert 1981-ben. Irigyelt munkabírása, méltóságteljes megjelenése, szerény mosolya, elÅ‘adásainak lendülete sokáig emlékezetes marad. (Hujter Mihály)