Ifjúsága. George Huxley matematikatanár és Rachel Huxley nyolc gyermeke közül a hetedik volt. A család szerényen élt. Thomas mindössze két évig járt a helyi iskolába, mert apját, aki ott tanított, 1835-ben elbocsátották.

 T. H. Huxley 1835 utáni néhány évéről kevés feljegyzés maradt, de azt tudni lehet, hogy autodidakta módon németül tanult, tizenkét éves korában már komoly geológiai és logikai műveket olvasott, kamaszkorának kezdetén pedig egyszerű, önállóan elvégzett tudományos kísérletek eredményeit jegyezte fel. Mérnök akart lenni, de 15 éves korában elhelyezték egy gyakorló orvos mellé segédnek a szegénység sújtotta londoni East Enden, nem sokkal később pedig ösztöndíjjal bekerült a London központjában lévő Charing Cross Kórház orvosi iskolájába. Még diák korában megjelent az első tudományos közleménye.

 Ösztöndíja 21 éves korában lejárt, és bár még nem szerzett oklevelet, elvállalt egy sebészasszisztensi állást a Rattlesnake nevű hadihajón, egy csótánylepte fregatton, amely a déltengerek régióit tárta fel. A következő négy évben Huxley a tengeri állatokat tanulmányozta. Ha a hajó kikötött, postán hazaküldte megfigyeléseit, s azokat olyan folyóiratok közölték, mint a Royal Society (Királyi Társaság) és a Royal Institution (Királyi Intézet) közleményei. Amikor végül 1850 októberében hazatért Angliába, a vezető biológusok mind meg akartak ismerkedni a fiatal, nagyszerű tudóssal.

 Huxley a haditengerészettől háromévi fizetett szabadságot kapott, hogy az utazása alatt összegyűjtött állatpéldányokat tanulmányozhassa. Minthogy nem sokkal visszatérése után, 26 éves korában megválasztották a Royal Society tagjává, már nem sokat törődött a hivatalos tudományos fokozat megszerzésével. Így aztán "csupán" nyolc európai egyetem tiszteletbeli doktora lett.

 Az 1850-es években Huxley azzal alapozta meg hírnevét, hogy fontos cikkeket publikált az állatok egyediségéről, a fejlábúakról (pl. tintahal), az őslénytan módszereiről, a tudomány és a tudományos oktatás módszereiről és alapelveiről, az idegek szerkezetéről és funkciójáról, valamint a gerincesek koponyájáról. 1854-ben azonban törölték a haditengerészet listájáról, mert megtagadta az Admiralitás háromszor megismételt parancsát, hogy térjen vissza az aktív szolgálatba - udvariasan arra hivatkozott, hogy még nem publikálta minden kutatási eredményét. Ekkorra már nagyon szeretett volna megnősülni, mert korábban, amikor a Rattlesnake Sydney partjai mellett vesztegelt, megismerkedett Henrietta Anne Heathornnal, és azonnal beleszeretett. Sikerült részmunkaidős (később teljes munkaidős) előadói állásra szert tennie a londoni Bányászati Iskolában, és fizetését írással egészítette ki. 1855-ben menyasszonya Angliába utazott, és nem sokkal később összeházasodtak. Noha rendkívül vonzó állásajánlatokat kapott Edinburgh-ból, Oxfordból, a Harvardról és más egyetemekről, élete hátralévő részében megmaradt londoni posztján, ám fokozatosan átalakította az intézményt - így jött létre előbb a Normal School of Science (Természettudományos Tanárképző Iskola), majd a híres Royal College of Science (Királyi Természettudományi Főiskola). T. H. Huxley páratlanul boldog házasságban élt. Első gyermekük kiskorában meghalt, a többi hét azonban életben maradt, és mindannyian felmutattak valamilyen tehetséget, leginkább a képzőművészetekben és az irodalomban.

 Növekvő befolyása. 1859-ben Charles Darwin műve, A fajok eredete, valóságos bombaként robbant a XIX. század tudományos közéletének színterén. Huxley - fiatal kora ellenére - egyike volt annak a három tudósnak (a másik kettő Sir Joseph Dalton Hooker és Sir Charles Lyell), akiket Darwin a mű kiadása előtt megkért, hogy adják áldásukat a könyvre. Huxley és Darwin között közeli kapcsolat alakult ki, és miközben Darwin igyekezett a lehető legtávolabb tartani magát a csatározástól, a következő viharos évtizedben Huxley Darwin legfőbb védelmezőjeként és támogatójaként lépett fel rendszeresen a nyilvánosság előtt.

 A darwini vita legfigyelemreméltóbb eseménye a British Association for the Advancement of Science (Brit Társaság a Tudomány Előrehaladásáért) gyűlése volt 1860-ban az Oxfordi Egyetemen. Samuel Wilberforce püspök elhatározta, hogy ezen a gyűlésen kihasználja az alkalmat, és porrá zúzza a "veszélyes", új evolúciós elméletet, a zsúfolt gyűlésterem előtt. Huxley csöndben ült, mialatt a püspök "utánozhatatlanul üresen és igazságtalanul" beszélt. Wilberforce elkövette azt a végzetes hibát, hogy feltette a kérdést, netán Huxley személy szerint is a majomtól származik-e. Huxley ekkor odasúgta szomszédjának: "Az Úr az én kezembe helyezte őt." Pár perccel később ő következett szólásra, hogy válaszoljon a püspök szavaira. A következő, megsemmisítő hatású választ adta:

Ha [...] azt a kérdést intézik hozzám: inkább azt vállalnám-e, hogy a nagyapám egy nyomorult majom, vagy pedig azt, hogy olyan ember, akit a természet csodálatos tehetséggel ruházott fel, és aki nagy-nagy befolyással bír, mégis pusztán arra az egyetlen célra használja tehetségét és befolyását, hogy egy súlyos tudományos kérdés vitájában a nevetségessé tétel eszközével éljen - nos, akkor habozás nélkül azt felelem, hogy inkább a majmot választom.

 Az 1860-as években Huxley értékes őslénytani, rendszertani és etnológiai munkát végzett. Több tudományos és oktatási testületben viselt magas tisztséget. Részt vett a Jamaica-bizottságban, amelyet azért hoztak létre, hogy Edward John Eyre kormányzót gyilkosságért bíróság elé állítsák (ez nem sikerült); Eyre brutális eszközökkel fojtott el egy gyarmati felkelést. Huxley előadásokat is tartott szerte az országban - nemcsak tudományos társaságoknak, hanem félig laikus hallgatóságnak is, valamint kézműveseknek, akiket mindig nagy becsben tartott.

 Az 1870-es években Huxley döntő befolyásra tett szert oktatási reformok ügyében. Az első londoni iskolatanács tagja volt, s ebbéli minőségében nagy szerepet játszott az angliai alapfokú oktatási rendszer kialakításában - ez a rendszer a következő 75 évben érvényben volt. A hatalmon lévő emberekre gyakorolt személyes hatásával, esszéi, nyilatkozatai révén fontos szerepet játszott a felsőoktatás számos intézményének újjászervezésében is. Az oktatásról vallott nézetei még a mai tudományos-technikai forradalom viszonyai között is figyelmet érdemelnek.

 Ebben az időszakban mérvadó szócikkeket írt az Encyclopedia Britannica 9. kiadásába, több alapvető tudományos tankönyvet szerzett, és megkezdte a tudományos tárgyakat oktató tanárok gyakorlati képzését. A Royal Society titkára, később elnöke lett, s a Londoni Egyetem szenátora volt. Látogatást tett az Egyesült Államokban, és beszédet mondott a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem megnyitóján, reformokat hajtott végre a skóciai Aberdeeni Egyetemen, s komoly támogatást nyújtott a Dolgozók Klub- és Iskolaszövetségének. Része volt abban, hogy az intézményben magas szintre emelkedett a természettudományos oktatás. Rávette a gazdag londoni ipartestületeket és céheket, hogy hatalmas pénzalapjaikból juttassanak valamennyit a műszaki oktatás fejlesztésére. Ugyanakkor teljes munkaidőben tanított az egykori Bányászati Iskolában, és saját kutatásait is folytatta.

 Filozófiai írásai - David Hume-ról, George Berkeleyről és René Descartes-ról - ma is figyelemre méltóak. Mélyen érdekelte a teológia is, és ő alkotta meg az "agnosztikus" szót - ezt a ma általánosan használt fogalmat - saját intellektuális álláspontjának megjelölésére.

Huxley 1885-ben visszavonult a tanítástól. 1889-ben elhagyta Londont, és egy nyugalmas tengerparti üdülőhelyre, Eastbourne-ba költözött. Innen is folytatta - írásban - élénk vitáit, és egy disputa kellős közepén halt meg influenzában és hörgőgyulladásban: vitázó esszéje egyik felét már kinyomtatták, másik fele épp korrektúra alatt állt. Néhány nappal később, 1895. július 4-én egyházi szertartás nélkül temették el Finchleyben (ma Észak-London része).

 Bibliográfia. Leonard Huxley: Life and Letters of Thomas Henry Huxley (1900) - mértékadó életrajz; ma is értékes, de van benne néhány furcsa tévedés és kihagyás, főleg némely családi dolgok és Huxley radikálisabb nézetei vonatkozásában. Cyril Bibby: T. H. Huxley: Scientist, Humanist and Educator (1959) - új szemléleű, teljes életrajz.

KFKI Home >  História - Tudósnaptár