HUNYADY JENŐ (Pest, 1838. ápr. 28. - Pest, 1889. dec. 26)

Tanulmányait Pesten kezdte és az Ipartanodában fejezte be. Hosszabb időt töltött különböző osztrák, német és francia egyetemeken, majd hétévi távollét után 1865-ben hazatért, s a következő évben a Műegyetem magántanára, 1869-ben pedig ny. r, tanára lett. Az MTA 1867-ben lev., 1883-ban r. tagjává választotta. Rendkívül sokat dolgozott a hazai matematikai élet fellendítésén, egyik kezdeményezője volt a rövid életű (1876-1878) Műegyetemi Lapoknak, továbbá a hazai matematikusokat tömörítő, 1885-ben létesített Mathematikai Társaság-nak. Ez utóbbinak jogutódja az 1891-ben alapított Mathematikai és Physikai Társulat. Ezt azonban H. J. már nem érte meg, öröklött szívbaja alkotó ereje teljében vetett véget életének.

Mint műegyetemi tanár igen változatos és magas színvonalú előadásaival a századforduló előtti mérnökök számos generációját nevelte. Tudományos tevékenysége elsősorban geometriai tárgyú, azonban a geometriai vizsgálatok során nagy sikerrel alkalmazta az algebra eszközeit. Maradandó eredményei elsősorban algebrai természetűek, számos olyan tétel őrzi nevét, amely a determinánsok elméletében ma is fontos szerepet játszik. Ezek közül legismertebb az ún. Hunyady-Scholtz tétel. A lineáris algebrában végzett vizsgálatai nagy hatással voltak hazai matematikusainkra, és elsősorban neki kell tulajdonítanunk, hogy e tárgykörben sok tudósunk később jelentős eredményeket ért el. Nyomtatásban magyar és német nyelven 53 értekezése jelent meg.