HUNFALVY JÁNOS (Nagyszalók (Szepes megye), 1820. jún.9. - Budapest, 1888. dec. 6)

Késmárkon, Miskolcon (ahol magyarul is megtanult), Eperjesen, Berlinben és Tübingenben tanult. A berlini egyetemen megismerkedett a kor vezető geográfus professzorának, Ritter Károlynak tanításaival, amelynek szellemében - részleteiben továbbfejlesztve azt - maga is egész életén át tevékenykedett. A reformkor és a szabadságharc korának számos vezető személyiségéhez szoros barátság fűzte (Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan, Ujházy László, Bajza József, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály). 1846-tól bátyja - a kiváló nyelvész tudós - mellett a késmárki líceum tanára. Ettől az állásától a szabadságharc után megfosztották. Ekkor írta Egyetemes Történelem című háromkötetes művét. Nevelősködéssel eltöltött évek után Greguss Ágosttal szerkeszti a Család könyve című folyóiratot, amelyben nagyszámú földrajzi ismeretterjesztő anyagot publikál. 1860-ban Darmstadtban jelenik meg Magyarország és Erdély című háromkötetes műve. Az MTA 1858-ban levelező tagnak választja. Székfoglalóját a földrajz tárgyáról és feladatairól tartja. Az Akadémia megbízásából 1862-65 között megírta élete fő művét, Magyarország természeti viszonyairól (I-III. k.), amely azóta is az ország első földrajzi leltára szerepkört tölti be. 1863-tól műegyetemi tanár, 1865-től az MTA rendes tagja. Egyik szervezője a Magyar Statisztikai Hivatal megalapításának, de ő magát már kifejezetten geográfusnak vallja, ami a pesti Tudományegyetemre való 1870-beli kinevezésével hivatalos elismerést is nyert. Mint professzor is kitűnt rendszeres, komoly és példamutató magatartásával, amit művei is tükröznek. Egyebek között ó adta ki Magyar Lászlónak és Xantus Jánosnak Afrikából, ill. Észak-Amerikából hazaküldött útijegyzeteit is. További nevezetesebb művei: Legújabb magyar atlasz, Pest, 1865.; Európa államainak.. statisztikája, Pest, 1868.; Ég és föld, Pest, 1873.; A földrajz története, Bp., 1878.; Afrika földrajza, Bp., 1878.; Egyetemes földrajz I-III, Bp., 1884., 1886., 1890. Ez utóbbi általános leíró földrajzi alapműnek készült, de már nem tudta befejezni. A Fővárosi Közmunkatanács vezetőjeként nagy szerepe volt az egyesített Budapest távlati fejlesztési terveinek kidolgozásában és megvalósításában.