Houssay, Bernardo Alberto (szül. 1887. ápr. 10. Buenos Aires, Argentína - megh. 1971. szept. 21. Buenos Aires), argentin fiziológus; 1947-ben (Carl és Gerty Corival megosztva) megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat az agyalapi mirigy hormonjainak az állatok vércukorszint-szabályozásában betöltött szerepének felfedezéséért.
Houssay olyan kutyákkal kísérletezett (1924-37), amelyeket hasnyálmirigyük eltávolításával cukorbeteggé tettek. Azt találta, hogy az adenohipofízis (az agyalapi mirigy elülső lebenye) eltávolítása nagyban enyhítette a betegség tüneteit, és szokatlanul érzékennyé tette az állatokat az inzulinra. Kimutatta, hogy az agyalapi mirigy kivonatának állatokba injekciózása cukorbetegséget eredményez azáltal, hogy megnöveli a cukor mennyiségét a vérben. Ez azt mutatja, hogy az agyalapi mirigy által termelt hormonok az inzulinnal ellentétes hatást fejtenek ki.
Houssay-t 1910-ben a Buenos Aires-i Egyetem élettanprofesszorává,
1919-ben pedig az élettani intézet igazgatójává
nevezték ki. Egyike volt annak a 150 argentin tanárnak, akiket
Juan Perón tábornok 1943-as katonai puccsa nyomán
elbocsátottak állásukból. Noha 1945-ben visszahelyezték
pozíciójába, megkérték, hogy egy év
múlva adja be a lemondását. 1944-ben megalapította
a Buenos Aires-i Biológiai és Kísérleti Orvostudományi
Intézetet, mely vezető kísérleti élettani
kutatóközponttá vált. 1946-tól az intézet
igazgatójaként működött. Legismertebb könyve
a Human Physiology (Az ember élettana; 1951).