Hopkins 1901-ben elsőként vonta ki fehérjéből a triptofán nevű aminosavat, és képletét is megállapította. Kimutatta (1906-07), hogy bizonyos állatok szervezete nem tud előállítani triptofánt és néhány más aminosavat, ezért ezeknek az esszenciális aminosavaknak a táplálékkal kell bejutniuk a szervezetbe. Hopkins megfigyelte, hogy a mesterséges tejjel táplált patkányok nem fejlődnek, de gyors növekedésnek indulnak, ha mindennap kapnak egy kevés tehéntejet is. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen állat sem él meg tiszta fehérje, zsír és szénhidrát keverékén még akkor sem, ha ásványi sókat is adnak a táplálékához. A hiányzó komponenseket - amelyeket ma már vitaminoknak hívnak - járulékos anyagoknak nevezte el.

 1907-ben Hopkins és Sir Walter Fletcher lefektette az izomösszehúzódás modern kémiai magyarázatának alapjait: a két tudós kimutatta, hogy a munkavégzés során tejsav halmozódik fel az izomban. Tizenöt évvel később Hopkins élő szövetből vonta ki a glutation nevű tripeptidet (három, egymást követő aminosavból álló molekulát), és megállapította, hogy a vegyület alapvető szerepet játszik a sejt oxigénhasznosításában.

 Kutatásait elsősorban a Cambridge-i Egyetemen folytatta (1898-1943). 1925-ben lovaggá ütötték. Számos más elismerésben is részesült, többek között a Royal Society elnökévé választották (1931), és Order of Merit (érdemrend) kitüntetést kapott (1935).

KFKI Home >  História - Tudósnaptár