Hooke, Robert (szül. 1635. júl. 18. Freshwater, Wight-sziget, Anglia - megh. 1703. márc. 3. London), angol fizikus, ő fedezte fel a rugalmasság törvényét, amelyet ma Hooke-törvénynek is neveznek, de sok más területen is végzett kutatásokat.
Robert Boyle 1655-ben alkalmazta, hogy építse meg a Boyle-féle légszivattyút. Öt évvel később fedezte fel rugalmassági törvényét, amely szerint a szilárd testek (pl. fém- vagy fatárgyak) megnyúlása az alkalmazott erővel arányos. A törvény megalapozta a mechanikai feszültségek és alakváltozások tanulmányozását, a rugalmas anyagok viselkedésének a megértését. Hooke az órák hajszálrugóinak tervezésében felhasználta saját eredményeit. 1662-ben a londoni Royal Society (Királyi Társaság) kísérletekért felelős kurátorává nevezték ki, a következő évben a társaság tagjává választották.
Az elsők között épített Gregory-féle tükrös távcsövet, 1664-ben felfedezte az Orion csillagképben a Trapéz alakzat ötödik csillagát, elsőként vetette fel, hogy a Jupiter a saját tengelye körül forog. A Marsról készített részletes rajzait a XIX. században a bolygó forgási sebességének meghatározására használták fel. 1665-ben a Gresham College geometriaprofesszorává nevezték ki. Micrographia (Kis rajzok; 1665) c. kötete tartalmazta a hókristályok szerkezetéről készített tanulmányait, rajzait. Tárgyalta a mesterséges szálak készítésének lehetőségét, ezt a hernyóselyem fonásához hasonló eljárással képzelte el. Ebben a könyvben ő használta először a sejt szót - a parafában észlelt mikroszkopikus, méhsejtszerű üregek leírására. Mikroszkopikus ősmaradványokat tanulmányozott, és megfigyelései alapján az elsők között vázolt fel egy evolúciós elméletet.
Feltételezte, hogy a gravitációs erő mérhető az ingamozgás
felhasználásával (1666), megkísérelte annak kimutatását, hogy a Föld és a
Hold ellipszispályán mozog a Nap körül. 1672-ben felfedezte a diffrakciót, a
fény éleknél, sarkoknál való elhajlásának a jelenségét; magyarázatként a
fény hullámtermészetének lehetőségét vetette fel. 1678-ban a bolygómozgások
leírására megfogalmazta a négyzetes fordított arányosság törvényét, ezt
később Newton használta fel módosított formában. Hooke felpanaszolta, hogy
nem ismerték el az elsőbbségét, és később elkeseredett vitába bonyolódott
Newtonnal. Ő volt az első, aki általánosságban megfogalmazta, hogy
melegítésre minden anyag tágul, és a levegő egymástól meglehetősen nagy
távolságra lévő részecskékből áll.