HOLLÁN ERNŐ (Szombathely, 1824. jan. 13. - Budapest, 1900. máj. 28.)

A bécsi hadmérnöki akadémián tanult (1839). A magyar nemesség haladó szárnyához csatlakozott. Széchenyi István bizalmas köréhez tartozott. Az 1848-as szabadságharcban hősi helytállásáért Kossuth őrnaggyá és hadmérnöki főnökké nevezte ki. Erődítési munkálatainak nagy szerepe volt Pétervárad védelmében. A szabadságharc bukása után internálták, majd börtönbe vetették. Kiszabadulása után mint mérnök, úttörő munkát végzett a talajjavítás terén, és szerepet játszott a dunántúli vasúthálózat kialakításában.

1856-ban Bécsben jelent meg Magyarország vasúthálózatának rendszere című könyve. A Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló értekezését 1859-ben Az újabb szerkezetű vasúti hidakról, különösen a rácsrendszerről címmel tartotta meg. Rendes tagsági székét A vasutak keletkezése és általános elterjedése című hatalmas értekezésével, 1861-bon foglalta el. Ezzel a munkájával kezdte a közvélemény figyelmét ráterelni a bécsi kormánynak a magyar érdekeket veszélyeztető - vasútpolitikájára. 1864-ben Pesten jelent meg Magyarország forgalmi szükségletei című műve, amelyben részletesen kifejti elképzeléseit.

1865-től az országgyűlés tagja, 1867-70-ben közlekedési, 1870-72 között honvédelmi államtitkár. Jelentős szerepe volt a kiegyezés utáni közlekedéspolitika kialakításában, amely Budapest központi helyzetének megerősítésével Széchenyi elgondolásait kívánta követni. A vasútépítéseket helyezte előtérbe, akár a vízi közlekedés rovására is. A kiegyezés utáni magyar vasútpolitika elve az ő Magyarország vasúthálózata című, 1867-ben kidolgozott tanulmányán alapul. 1875-ben altábornagyként nyugalomba vonult, ugyanettől az évtől a főrendház tagja. Ő vált szellemi irányítójává és vezetőjévé annak a céltudatos vasútpolitikának, amely a MÁV megalapításával, hálózatának tervszerű és gyors továbbfejlesztésével, a kamatgaranciális magánvasutak szigorúbb ellenőrzésével végül is a magyar vasútügyet a reformkor eszmei örökségéhez híven fejlesztette tovább. Személyében a magyar mérnöki kar lelkes szervezőjét, és a műszaki tudományos élet egyik legaktívabb társadalmi munkását tiszteli az utókor.

A Magyar Mérnök- és Építész Egylet alapítója és első elnöke (1866- 1885). Érdemei elismeréséül az egylet 1885-ben Hollán Ernő-pályadíjat alapított az év legjelentősebb műszaki tanulmányának jutalmazására.