HOITSY PÁL; *Vatya, Pest m. 1850. dec. 31. - Budapest, 1927. dec. 23. Csillagász, országgyűlési képviselő, publicista, a Vasárnapi Ujság szerkesztője. Tanulmányait a Bp.-i Magy. Kir. Tudomány Egyetemen végezte, ahol 1873-ban doktorált, tanársegéd Jedlik Ányos mellett, 1875-ben, Berlinben fizikát és csillagászatot tanult, 1876/77-ben a pólai (ma: Pula) obszervatóriumban észlelő. A klasszikus csillagászattal foglalkozott (asztrometria, égimechanika), emellett nagyszámú ismeretterjesztő cikket írt, főként a csillagászat tárgyköréből a napilapokban, magazinokba és a TTK.-ban. Szinte a francia kiadással egyidejűleg lefordította C. Flammarion "Népszerű csillagászattan"-át (1. kiad 1880/81), amely még öt kiadást ért meg. Bár érdeklődése a századforduló után egyre inkább a politika és az újságírók szociális kérdései felé irányult, a csillagászat fejlődését állandóan figyelemmel kísérte. Idősebb korában egy téves meteorológiai feltevés hirdetője lett.

F.m.: Csillag észlelés a kelet - nyugat vonalban, ÉMTK 5. köt. 3. sz. 1877. - A biztosság feltételei bolygók pályaelemeinek számításánál, 1877. - Az égi mozgások elméletének néhány fejezete, Bp. 1907. - A csillagvizsgálás mai feladatai, TTK. 1877, 93. sz. - Cikkek a Vasárnapi Ujságban 1875-től.

Biogr.: Pesti Napló 1927, 292. sz. - A Sajtó 1928, 14. sz. Szinnyei IV. - Gulyás XIII. - MMÉL.