Középiskoláit Debrecenben, orvosi tanulmányait Budapesten végezte. A kiváló képességű fiatal kutatóorvost csakhamar Balogh Kálmán professzor, "az orvosi kar bölcse" mellett találjuk. Itt indultak meg Balogh kezdeményezésére - azok a vizsgálatok, amelyek eredményeként H. E. a kísérleti orvostudomány leginvenciózusabb kutatóinak élvonalába emelkedett. Kutatásait a kolozsvári tudományegyetem kórélettan professzoraként folytatta. Megalapította a kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulatot, amelynek elnöke, folyóiratának szerkesztője lett. Vizsgálatai az egyensúlyozás szervére, a forgatással kiváltható szemrezgésre, az egyensúlyozás és a szemmozgások közötti összefüggésekre, a két szem együttmozgásának összerendezett kormányzására vonatkoznak. H. E. a kísérletes élettan kutatói közül elsőként tárta fel labirintus-kutatásai során egy szövevényes reflexműködés pályarendszerét.

Életét teljesen a tudományos kutatásnak, a kísérletezésnek szentelte. 1883-ban a budapesti Tudományegyetem Orvosi Karán lett az általános kór- és gyógytan professzora. Ekkor kapott megbízást Pasteur veszettség elleni oltási eljárásának kipróbálására. Alig három évvel e megbízatás elnyerése után az MTA elé tárta eredeti elgondoláson alapuló új, tökéletesített oltási eljárását, amely Pasteur módszerénél még jobb eredményeket adott, és egészen a legutóbbi időkig - a szövettenyészetben termelt legkorszerűbb oltóanyagok bevezetéséig - kitűnő eredményekkel szolgálta lakosságunk veszettség elleni védelmét. 1890. ápr. 15-én az ő vezetésével megkezdte működését a budapesti Pasteur Intézet, amelyben a veszett állatok által megmartak védőoltásban részesítése mellett az oltóanyag-termelés közvetlen feladatain messze túlnövő, jelentős tudományos eredmények is születtek. Ezeket szerencsére - német és francia nyelven is közölte, s ezáltal élénk nemzetközi feltűnést keltettek, majd méltó elismerést arattak. Így terjedt el ún. "hígításos" védőoltási módszere is, amelyet 1900-tól kezdve a világ sok más országában működő Pasteur intézetek is átvettek és eredményesen alkalmaztak.

Az Orvosi Kar dékánjaként, az ezredéves évforduló alkalmával az orvosi fakultás által kiadott Millenniumi Emlékkönyv szerkesztője, a Természettudományi Társulat alelnöke, az MTA r. tagja lett; A veszettség gyógyításáról című munkáját a Marczibányi-díj 200 aranyával jutalmazták, az asszociált szemmozgásokról készített tanulmányát Balassa-díjjal tüntették ki. Sorra érték a kitüntetések és elismerések, amelyeket azonban ő mindinkább elboruló elméjével egyre kevésbé tudott értékelni. Elmegyógyintézetben hunyt el. A róla elnevezett utcában - az egykori Pasteur Intézet és Kórház falán - márványtábla őrzi emlékét.

Főbb művei

Az associált szemmozgások idegmechanizmusáról. 1-3. k. Bp., 1880-1885.; Die experimentelle Basis der antirabischen Schutzimpfungen Pasteur's. Stuttgart, 1889.

Irodalom

TANGL Ferenc: H. E. Akadémiai Emlékbeszédek. 24/9. Bp., 1909.; ALFÖLDI Zoltán-SÓS József: H. E. Bp., 1962.