HOFMANN KÁROLY (Ruszkabánya, 1839. nov. 27. - Budapest, 1891. febr. 21.)

Bécsben járt reáliskolába, majd 1856-57-ben a bécsi műegyetemen, a következő évben pedig a karlsruhein tanult. 1858-tól már a freibergi Bányászati Akadémián volt, ahol A. Breithaupt és B. Cotta geológus professzorok hatására fordult figyelme a geológia felé. Fiatalon fölismerte, hogy a geológiához alapos fizikai és kémiai képzettségre is szükség van, ezért beiratkozott a heidelbergi egyetemre, ahol Bunsen és Kirchhoff tanítványaként végzett kémiai és fizikai tanulmányokat, és 1863-ban doktori címet szerzett. Rövid ideig a Bécsi Földtani Intézetben dolgozott; F. Hauer és G. Stache mellett földtani térképezéssel foglalkozott. 1864-től a Budapesti Műszaki Egyetem ásványtani-földtani tanszékének első geológus professzora, 1868-ban azonban megválik a műegyetemi tanárságtól, és a megalakuló Földtani Intézet szolgálatába lép, s itt dolgozik mint első főgeológus, 1891-ben bekövetkezett haláláig.

Széles skálájú tevékenysége elsősorban két területen bontakozott ki és hozott alapvető megállapításokat: az egyik az Erdélyi-medence, a másik a Budai-hegység. Erdélyben eleinte, 1867-től a Zsil-völgyi szénmedence földtani viszonyait tanulmányozta, majd 1878-tól az Erdélyi-medence északi részének rétegtani felépítése tisztázásán dolgozott. E munkássága korai halála miatt maradt befejezetlen.

A Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium keretében 1868-ban létrehozott magyar földtani osztály (ebből alakult meg később a Földtani Intézet) geológusai - Hantken Miksa, H. K., Böckh János és Koch Antal - megkezdték az országos földtani felvételeket. H. K. a Budai-hegység pontos, részletes, mintaszerű földtani térképezését készítette el és megírta A Buda-kovácsi hegység földtani viszonyai című munkáját, mely 1871-ben jelent meg. E műve már korszakalkotónak mondható, s ezzel minden további kutatáshoz alapot teremtett. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

A magyar föld rendszeres kutatásának ezen első időszakából csak pontos rétegtani és őslénytani megállapítások, leírások maradtak, a hegységszerkezet terén igen keveset hagytak ránk, kivételt jelent H. K. klasszikus szelvénye a Budai-hegység Hármashatár-hegy-Mátyás-hegyi vonulatának rögökre tagolt szerkezetéről. Ez a szelvény már bizonyos tektonikai szemléletet is tükröz: egyrészt megállapította a Magyar-Középhegység röghegység jellegű földtani modelljét, másrészt a magyar geológus nemzedékeknek a töréses hegységszerkezetre vonatkozó szemléletét is hosszú időre meghatározta. Eszerint mint a magyar középhegység szerkezetének megfejtőjét, az első hazai tektonikusnak tekinthetjük.

H. K. a hazai földtani térképezés valóságos művésze volt. Megfigyeléseinek pontossága és részletessége tekintetében „primus inter pares"-ként emelkedett ki kortársai közül. Sajnos, korai halála megakadályozta abban, hogy a hazai földtan legképzettebb alkotó-kutató, geológus tudós egyénisége kiteljesedjen.

Irodalom

BÖCKH János: H. K. (1839-1891). M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1890-ről, 1891. H. K. (név nélkül). Akadémiai Értesítő Nekrológok). III. k. 1892.; TELEGDI ROTH Lajos: H. K. (1839-1891). Földtani Közlöny, 22. 1892.; CSÍKY G.: Megemlékezés H. K.-ról halála 77. évfordulóján. Földtani Közlöny, 96. 1966.; Évfordulóink 1989.

Csíky Gábor