Hill, A(rchibald) V(ivian) (szül. 1886. szept. 26. Bristol, Gloucestershire, Anglia - megh. 1977. jún. 3. Cambridge), brit fiziológus és biofizikus; 1922-ben ( Otto Meyerhoffal megosztva) megkapta az élettani-orvosi Nobel-díjat az izmok hőtermelésével kapcsolatos felfedezéseiért, melyekkel hozzájárult az izmokban oxigén hiányában, tejsav képződése mellett, szénhidrogének lebontása nyomán keletkező erő eredetének tisztázásához.

Kutatásait a Cambridge-i Egyetemen kezdte (1911-14), az izomszövet és az idegszövet élettani termodinamikáját vizsgálta. Béka combizmával dolgozva kimutatta, hogy oxigénre csak az izomtevékenység regenerációs szakaszában van szükség, az összehúzódási szakaszban nincs. Ezzel megalapozta az izomsejtekben lejátszódó, összehúzódást eredményező biokémiai reakciósor későbbi felfedezését.

Az élettan professzora volt a Manchesteri Egyetemen (1920-23) és a londoni University College-ban (1923-25), 1926-tól 1951-es nyugdíjazásáig pedig a Királyi Természettudományos Akadémia Foulerton-kutatóprofesszora volt. Fontosabb művei: Muscular Activity (Izomtevékenység; 1926), Muscular Movement in Man (Az ember izommozgása; 1927) és Living Machinery (Élő gépezetek; 1927). Levezetett egy matematikai összefüggést is - az ún. Hill-egyenletet - a hemoglobin oxigénfelvételének leírására.

Január KFKI Home >  História - Tudósnaptár