HIERONYMI KÁROLY (Buda, 1836. okt. 1. - Budapest, 1911. máj. 4.)

A gimnáziumot Pozsonyban és Budán végezte, majd 1852-ben mérnöki tanulmányokat kezdett a politechnikumban. Oklevele megszerzése után 1857-ben Máramaros vármegyében vállalt munkát, itt 1861-ben a megye megválasztotta főmérnökének. Innen hívták a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériumba, ahol 1874-től államtitkárként vezette a közműépítés ügyeit: folyószabályozást, ármentesítést, víziutak fejlesztését, az út- és vasútépítéseket. Az 1879/80-as árvizek idején a tiszántúli árvédekezések és a társulatok újjászervezésének vezetője. 1882-től a magyar-osztrák vasutak vezérigazgatója. 1875-től szabadelvű párti országgyűlési képviselő. 1892-95 között a Wekerle-kormány belügyminisztere. Nevéhez fűződik az egyházpolitikai és közigazgatási reformok végrehajtása, valamint a Fővárosi Vízművek létrehozása. 1903-05-ben Tisza István kormányában ismét vállalta a kereskedelemügyi tárcát, és az ipar és közlekedés műszaki fejlesztésében folytatta Baross Gábor munkáját.

Különösen emlékezetesek maradtak a Duna-Tisza-csatorna évszázados tervének megvalósítása, és a budapest-csepeli Nemzeti- és Szabadkikötő előkészítése érdekében tett erőfeszítései. Még államtitkár korában Franciaországban tett tanulmányutat "A közmunkák állami kezelésének" tanulmányozására (Bp., 1874.), amelynek alapján állami műszaki szolgálatunk francia mintára való átszervezését javasolta, amelyet utóbb a centralista miniszter, Ordódy Lajos valósított meg, s amivel lehetővé tette Baross későbbi vasútállamosítási tevékenységét és időszerűvé vált közlekedéspolitikai, műszaki fejlesztési terveinek megvalósítását. Nagy jelentőségű gazdasági-műszaki fejlesztési tevékenységét széles látókörű elméleti szakirodalmi és tájékoztató munkával kísérte.