Heymans, Corneille (-Jean-François) (szül. 1892. márc. 28. Gent, Belgium - megh. 1968. júl. 18. Knokke), belga fiziológus; 1938-ban megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat annak felismeréséért, hogy a légzés szabályozásában döntő szerepet játszanak a nyaki verőérhez és a szívből kivezető aortaívhez kapcsolódó speciális érzékszervek.
Heymans a Genti Egyetemen végezte kutatásait (1920-68), eleinte apjával, Jean-François Heymansszal együtt. 1930-ban apja utódja lett a farmakológia professzoraként. Azt vizsgálta, hogy a vér összetételének és nyomásának változásai miként hatnak a szívműködésre és a légzésre.
Érzéstelenített kutyákkal végzett
kísérleteivel kimutatta, hogy a fejverőér kettéágazásánál,
a carotis sinusban, ahol a verőér kissé kitágult,
nyomásérzékelő szervek - presszoreceptorok - csoportja található. Ezek a receptorok ellenőrzik a
vérnyomást, s szerepük van a szívverés
ütemének és a légzésnek a szabályozásában.
A presszoreceptorok közelében, valamint az aortaívben
Heymans kemoreceptorokat is talált, amelyek a vér oxigéntartalmát
érzékelik, és a nyúltvelőben elhelyezkedő
agyi légzőközponton keresztül részt vesznek
a légzés szabályozásában.