Hess, Walter Rudolf (szül. 1881. márc. 17. Frauenfeld, Svájc - megh. 1973. aug. 12. Locarno), svájci fiziológus; 1949-ben, António Egas Moniz társaságában orvosi-élettani Nobel-díjat kapott annak a szerepnek a felfedezéséért, amelyet az agy bizonyos részei játszanak a belső szervek működésének meghatározásában és koordinálásában.
Eredetileg szemorvos volt (1906-12), majd a Bonni Egyetemen élettant kezdett tanulni. Kinevezték az élettan professzorává, majd a Zürichi Egyetemen az Élettani Intézet vezetőjévé (1917-51). Az autonóm idegrendszer működése keltette fel az érdeklődését - ehhez azok az idegek tartoznak, amelyek az agy alapjáról erednek, a gerincvelőben folytatódnak, és olyan automatikus funkciókat vezérelnek, mint az emésztés és a kiválasztás. Ezek az idegek indítják el a komplex ingerekre, például a stresszre reagáló szervek tevékenységét is.
Hess finom elektródákat használt macskák és kutyák
meghatározott agyi régióinak ingerlésére vagy
roncsolására, s kimutatta, hogy az autonóm funkciók
székhelye az agy alsó részén van, a nyúltvelőben és a
köztiagyban, különösen pedig a köztiagy hipotalamusznak
nevezett régiójában. Oly mértékig feltárta az egyes
funkciók vezérlőközpontjait, hogy egy macskában ki tudta
váltani a kutyával való szembetalálkozás hatására
bekövetkező viselkedési mintázatot pusztán az állat
hipotalamusza megfelelő pontjainak ingerlésével.
Egyik fontos könyve a The Biology of Mind (Az elme
biológiája; 1964).