Hershey, Delbrück és Luria már az 1940-es évek elején elkezdett a fágkutatással kapcsolatos adatokat cserélni. Hershey és Luria 1945-ben egymástól függetlenül kimutatta a spontán mutációt mind a bakteriofágokban, mind azok gazdaszervezeteiben. A következő évben Hershey és Luria egymástól függetlenül felfedezte a fágok genetikai rekombinációját. Delbrück a kapott eredményeket - tévesen - különleges módon kiváltott mutációként értelmezte, Hershey és egy hallgatója azonban bebizonyította, hogy itt rekombinációról van szó. Kimutatták, hogy a megfigyelt genetikai folyamatok megfelelnek annak a géncserének, amelyet a magasabb rendű szervezetek sejtjeiben már korábban megfigyeltek.

Hershey nevét az 1952-ben Martha Chase-zel közösen elvégzett ún. blendor-kísérlete tette igazán ismertté. Ezzel a kísérlettel azt mutatta ki, hogy fertőzésnél elsődlegesen a fág DNS-e, nem pedig a fehérjéje kerül be a megfertőzött sejtbe, s így bebizonyította, hogy a fágok örökítő anyaga nem a fehérje, hanem a DNS. 1950-ben feladta professzori állását a St. Louis-i Washington Egyetem orvosi karán, és csatlakozott a washingtoni Carnegie Institution Genetikai Kutatócsoportjához, amelynek 1963-ban a vezetője lett.

KFKI Home >  História - Tudósnaptár