HELL JÓZSEF KÁROLY (Szélakna, 1713. máj. I5. - Selmecbánya, 1789. márc. 11.)

A Selmecbánya környékén elterülő ércbányák létét a 17. század végén a növekvő vízmennyiség megszűnéssel fenyegette. A gondok mérséklése céljából hívta az udvari kamara Csehországból 1694-ben Selmecbányára H. Máté Kornél főgépmestert, aki vízgyűjtő tavak létesítésével, vízkerék meghajtású emelőgépekkel és rudas szivattyúkkal több bányát mentett meg az elfulladástól. Személyének jelentőségét bizonyítja, hogy 1707-ben II. Rákóczi Ferenccel, 1712-ben I. József császárral szemben - műszaki-gazdasági érveket felsorakoztatva - megvédte a bányákat a felszámolástól. Két házasságából született 23 gyermeke közül József Károly folytatta és még magasabb szintre emelte atyja bányagépész mesterségét.

H. J. K. tanulóéveit már az 1735-ben alapított - Mikoviny Sámuel által vezetett- bányatisztképző iskolában töltötte. Alig 25 évesen, 1738-ban Hegybányán üzembe helyezte teljesen egyéni elgondolású "himbás-szekrényes" szivattyúját. A himba egyik karjára erősített, vízzel megtelő szekrény lesüllyedt és felemelte a másik karjára erősített szivattyúrudat. A gép vízerő szükséglete csekély hányada volt a vízkerekekkel meghajtott szivattyúnak.

Az első gépénél jóval jelentősebb volt az 1749-ben a Lipót-aknába beépített - a hidraulika törvényszerűségeinek új felismerésén alapuló - ún. "vízoszlopos" szivattyú. A gép hengerébe alulról bevezetett, nagynyomású hajtóvíz fellökte a rudazathoz kapcsolt szivattyút. Amikor a nyomóvíz kiömlött a hengerből, a dugattyú visszazuhant, magával vonva a rudazatot. 1768-ban már tizenegy vízoszlopos gép dolgozott Selmecbányán, közülük a Zsigmond-aknai még száz évvel később, 1865-ben is üzemben volt.

1753-ban újabb találmánnyal lepte meg a selmeci bányászatot. A vízemelést - korábbi üzemi gyakorlatban ismeretlen módon - a sűrített levegő mechanikai hatásával oldotta meg. A "léggépet" a 330 m mély Amália-aknába építette be. A gép felső hengerét magasabb szintről vízzel táplálta, mely a hengerben lévő levegőt vascsövön át az alsó hengerben komprimálta, ahol a levegő nyomást gyakorolva, a bánya vizét magasabb szintre, vagy külszínre nyomta. Napjainkban az olajbányászatban világszerte használt "gázliftes" termelési mód nem más, mint a Hell-féle léggép munkaelvének korszerűsített alkalmazása.

1758-ban a Königsegg-aknánál elkészítette a "tűzgép" javított változatát. Tökéletesítette az ércfeldolgozók zúzóit, az addig használt tíz helyett 30-35 zúzónyilat alkalmazva. Gépei tölgyfából, kezdetlegesen öntött vas géprészekből, csövekből készültek. A gépek 20-30 lóerős teljesítményeik mellett óriási méretűek voltak, mégis csaknem egy évszázadon át, egészen a gőzgépes hajtások kiforrott gyakorlati alkalmazásáig gazdaságosnak bizonyultak.