Német eredetű iparos család gyermeke volt, a magyar nyelvet irodalmi szinten főiskolai tanulmányai alatt sajátította el. Utóbb a kettős nyelvhasználat nagy hasznára vált, mert könnyen és aránylag sokat publikálhatott németül, így munkásságát külföldön is megismerték és értékelték. A budai József ipartanodában (a Műegyetem elődje) 1856-62 közt vasútmérnöki tanulmányokat végzett, 1866-ban mérnöki oklevelet szerzett, ugyanott 1867/68-ban a fizikai tanszékeken tanársegédként dolgozott és 1868-ban megszerezte a matematika-fizika tanári oklevelet is. Ezután állami ösztöndíjjal két félévet Heidelbergben tanult, G. Kirchhoff laboratóriumában. 1870-ben a budai (II. kerületi) reálgimnáziumba nevezték ki, matematika-fizika tanárnak, közben 1872-től a Műegyetemen, magántanárként akusztikai előadásokat hirdetett. 1894-ben nevezték ki az MTA főkönyvtárosává (de négy évig emellett még tanított is). Előzőleg egy évtizeden át látta el a Magyar Természettudományi Társulat könyvtárosi teendőit. Közben (a latin és görög nyelven kívül) elsajátította a francia, angol és olasz nyelvet is. Így a fizika történetének klasszikus szerzőit eredetiben olvasta.

Kezdetben akusztikával, csillagászattal és rokon tudományokkal foglalkozott. Emellett alapos filozófiai és szépirodalmi tájékozódásra tett szert. Eötvös Loránd felkérésére, az eredeti okmányok felhasználásával, megírta a pesti Királyi Egyetem 1849-ben elpusztult gellérthegyi csillagvizsgálójának történetét, magyar és német nyelven. A tanulmány sikere irányt adott további munkájának. A physika története Aristoteléstől Newtonig című pályaműve 1881-ben a Természettudományi Társulat első díját nyerte. Nyomtatásban kibővítve és átdolgozva németül jelent meg, két kötetben Geschichte der Physik von Aristoteles bis auf die neueste Zeit (Stuttgart, 1882, 1884) címmel. Bár a múlt század végén több fizikatörténeti könyv is megjelent német nyelven, ez a munka osztatlan elismerést aratott, számos későbbi könyv és cikk forrásaként szolgált (pl. S. Günther, müncheni és R. Wolf zürichi kutatók idézik sokat). Nagy értéke, hogy a tárgyalást a fizikai tudományok egészére kiterjeszti (csillagászat, geodézia, meteorológia, geofizika), továbbá felhasználja a kritikai forráskutatás módszereit. Magyar nyelven, újabb átdolgozás után, 1891-ben és 1902-ben jelent meg. Több értekezése a fizika egyes területeinek történeti fejlődésével és irányzataival foglalkozik, emellett vizsgálta a tudománytörténet társadalmi kapcsolatait, valamint filozófiai kölcsönhatásait is. Munkái külföldön is ismertek voltak, és gyakran hivatkoztak rájuk más kutatók is. A modern tudománytörténet egyik megteremtője H. Á. volt.

Sokat dolgozott a Természettudományi Társulat érdekében, és számos tudományt népszerűsítő cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben. Gyakran publikált a Humboldtban és az Allgemeine Zeitungban. Hosszú ideig szerkesztette a Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn című folyóiratot.

Az MTA 1887-ben lev., 1894-ben rendes tagjává választotta, a magyar tudományt számos nemzetközi konferencián képviselte.

Főbb művei

A gellérthegyi Csillagásztorony. Természettud. Közl., 1878. 107., 108., 109.; (Ua. németül:) Literarische Berichte aus Ungarn, 1878.; Érintkező pontok a physika és a philosophia között. Philosophiai Szle., 1884.; (Ua. németül:) Humboldt, 1884.; A XIX. sz. physikai kutatásának mozgató eszméiről. Ért. a Math. és Természettud. Köréből, MTA. 6, k. 1888.; A physika története..l. k. Bp., 1891., 2. k. Bp., 1902.

Irodalom

FRÖHLICH I.: H. Á. emlékezete. Emlékbeszédek az MTA tagjai fölött; GÜNTHER, S.: A. H., Bibliotheca Mathematica (München), 3. k. Folge, 3. 1902.