HEIM PÁL (Budapest, 1876. nov. 30. - Budapest, 1929. okt. 23.)

Az 1900-as évek kiemelkedő gyermekorvosa volt. Orvosi tanulmányait Lausanne-ban és a budapesti egyetemen végezte, 1897-ben avatták orvossá. 1898-tól a Stefánia Gyermekkórház gyakornoka lett. Közel másfél évig Breslauban, Czerny klinikáján dolgozott, ahol már önálló kutatómunkát végzett. 1900-ban a budapesti Irgalmas Kórház gyermekosztályának főorvosává nevezték ki. 1907-ben a budapesti egyetem orvosi kara egyetemi magántanárrá habilitálta.

Az első világháború alatt a fronton teljesített szolgálatot. Gyermekorvosi munkásságát csak két év múlva folytathatta, miután betegsége miatt leszerelték. 1918-ban a pozsonyi egyetem gyermekgyógyászati tanszékére nyilvános, rendes tanárrá nevezték ki, de a világháború után neki is távoznia kellett, munkatársaival együtt. Az egyetem ideiglenesen a budapesti Fehérkereszt Gyermekkórházban kapott szerény munkalehetőséget, azonban 1923-24-es tanévben Pécsre költözhetett. Már 1921-ben rektorrá választották. A Pécsett töltött évek a klinikus, a kutató és a tanítómester legeredményesebb életszakaszának számítanak. Bókay János nyugdíjba vonulása után a pesti Gyermekklinika élére hívták meg, de néhány hónappal kinevezése után elhunyt.

H. P. felismerte, hogy a csecsemő fiziológiájának és patológiájának különös jelentősége van a gyermekgyógyászatban. Érdeklődésének előterében olyan ma is időszerű kérdések álltak, mint az ásványis anyag- és folyadékháztartás zavarai, a fehérvérsejtek sajátosságai, a tuberculinallergia, a csecsemőtáplálás alapelvei, a szoptatás értékének hangsúlyozása. Különösen fontosnak tartotta a gyermekorvos feladatai között a megelőző, felvilágosító, nevelő munkát.

Felismerte, hogy a gyermekorvosi munka egymagában nem elég, szükség van jól képzett ápolónőkre. Megalapította a gyermekápolónői iskolát. Kimeríthetetlen energiával küzdött a Stefánia Szövetség továbbfejlesztéséért, s ennek a Madzsar József által szervezett apparátus orvosi bizottságának elnöke volt.

Irodalom

DOBSZAY László: H. P. a gyógyító, oktató és kutató gyermekorvos, Magyar Pediáter, 1975.; SÁRKÁNY Jenő: Megemlékezés H. P.-ról, Orvosi Hetilap, 1975.; DOBSZAY László: H. P. életéből, Eü. Munka, 1982.

Kemenes Pál