Késmárki középiskolai tanulmányait követően ugyanott a teológiát is elvégzi. A sárospataki és debreceni főiskolai évei után 1843-ban a bécsi műegyetemen tanul tovább, a botanika mellett geológiát, ásványtant és kémiát is hallgat. 1846-ban az eperjesi kollégium természetrajz-matematika tanára lesz. Itteni pedagógiai pályafutása mellett főleg a magyar flóra kutatásának szenteli közel öt évtizedes munkásságát. Felvidéki flórakutatásainak és gyűjtéseinek eredménye az első magyar (tényleges) növényhatározó (1864), melyet nyolc év múlva az egész országot tárgyaló füvészeti kézikönyve követ. Érdemei elismerését jelzi a Magyar Tudományos Akadémia tagsága is (levelező 1863, rendes tag 1872).

Korai mikroszkopizálással ő kezdi meg úttörőként a magyar kriptogám flóra feltárását. A hazai moszatokon (1867), zuzmókon (1870) és mohokon (1885) felül elsősorban a gombáknak a fáradhatatlan kutatója. Száznál több publikációjának legnagyobb része mikológiai tárgyú. Monografikus feldolgozással jelennek meg, szólnak mind a mikroszkopikus (pl. az üszög- és rozsdagombák), mind a nagygombák területéről. Foglalkoztatják a növényrendszerezés, továbbá a magyar terminológia és nómenklatúra kérdései is.

Főbb művei

Éjszaki Magyarhon viránya. Kassa, 1864.: Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézikönyve. Pest.; (Összefoglaló mikológiai munkái az MTA Mathematikai és Természettudományi Közleményeiben jelentek meg, 1861 és 1895 között.)

Irodalom

MAYER Endre: H. F. emlékezete. Eperjesi Collegium Értesítője, 1897. MAGOCSY-DIETZ Sándor: Emlékbeszéd H. F. rendes tagról. MTA Emlékbeszédek IX. 1899.; MÁGOCSY-DIETZ Sándor: H. F. hagyatékából. I-II. Növényt. Közlem. 1908.; Bot. Közlem. 1912.

Priszter Szaniszló