HAZAY ISTVÁN (Budapest, 1901. ápr. I5. - Budapest, 1995. dec. 23.)

H. I. iskoláit Budapesten végezte. Mérnöki oklevelet 1922-ben szerzett a budapesti Műegyetemen.

1923-ban az Állami Földmérés szolgálatába állt, ahol 1927-ben földmérnöki, majd 1929-ben háromszögelőmérnöki szakvizsgát tett. Kerek 30 évi gyakorlati szakmai tevékenysége során részt vett a földmérés valamennyi, egyszerűbb és magasabbrendű munkájában. Különös gyakorlatot szerzett a felső- és az alsórendű háromszögelés, a szabatos szintézis (magasságmérés), a csillagászati geodéziai munkálatok és a városmérések területén. Már fiatalon megnyilvánult kiemelkedő képességei folytán hamarosan irányítói, vezetői feladatokat kapott; így 1932-től Budapest Főváros háromszögelésében és részletes felmérésében, majd 1938-tól a Pénzügyminisztériumban az Állami Földmérés központi felügyeleti tevékenységében, 1942-tól pedig az egész Állami Földmérés vezetésével bízták meg.

Gyakorlati szakmai tevékenysége mellett már fiatalon megkezdte tudományos és oktatói működését. Első tanulmányai 1930-ban jelentek meg. A csillagászati geodézia tárgykörében készített doktori értekezése alapján a Műegyetem 1934-ben avatta műszaki doktorrá. 1929-től a háromszögelőmérnöki tanfolyamon kiegyenlítéstant, majd később csillagászati geodéziát is tanított. 1938-ban jelent meg "Kiegyenlítő számítás a geodéziai gyakorlatban" című első könyve. Ebben már számos olyan felismerést, megállapítást tett - sajnos akkor csak magyar nyelven-, amelyek csak az utóbbi években váltak a nemzetközi szakirodalom témájává és nyertek általános elismerést.

További oktatói és tudományos munkássága alapján 1941-ben a Műegyetem magántanárrá habilitálta. Ettől kezdve gyakorlati működése mellett rendszeresen tartott egyetemi előadásokat Sopronban a Bánya- és Erdőmérnöki Karon.

Az Állami Földmérésnek a II. világháborút követő átszervezésekor (1951től) egész munkaerejét a felsőoktatás és a tudományos kutatás szolgálatába állította. A soproni Földmérnöki Kar alkalmazott geodéziai tanszékén először meghívott előadóként, majd 1953-tól tanszékvezető egyetemi tanárként kimagasló érdemeket szerzett a magyarországi földmérnökképzés megszervezésében és tartalmi irányításában. Rövid idő alatt öt teljesen új tantárgy tananyagát és jegyzetét dolgozta ki.

Tudományos eredményei elismeréseként 1952-ben Budapestre történt áthelyezése után a II. geodéziai, később felsőgeodéziai tanszék és több éven keresztül e mellett a topográfiai és fotogrammetriai tanszék vezetésével bízták meg. Intenzíven bekapcsolódott a Kar, majd az Egyetem vezetésébe: 1960-tól 1964-ig a Mérnöki (ma Építőmérnöki) Kar dékánjaként, majd ezt követően 1967-ig a két egyetem egyesítéséig, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektoraként.

Közben tíz könyve jelent meg (köztük négy egyetemi tankönyv több kiadásban). "Kiegyenlítő számítások" című könyvét angol nyelven is kiadták. Emellett mintegy száz tanulmányt publikált. Legjelentősebb tudományos eredményei: a mechanikai kiegyenlítés új elmélete, a statikai koordinátakiegyenlítés, a magyar országos felsőrendű háromszögelési hálózat kiegyenlítéséhez alkalmazott eljárás: a dominánspontok módszere; a Gauss-Krüeger vetület magyarországi viszonyokhoz való alkalmazása és a számításokhoz szükséges képletek kialakítása és táblázatok elkészítése; nagyobb területek ábrázolása egységes vetületi koordináta-rendszerben; számos egyéb vetületi probléma megoldása; a fiktív mérési eredmények alkalmazása; a sokszögelési csomópontrendszerek kialakítása és számítási metódusa, a súlytranszformáció és ennek alkalmazása geodéziai alaphálózatok kiegyenlítésében, kéregmozgási szintezési hálózatok kiegyenlítési módszere sebességváltozások figyelembevételével, a különböző vonatkozási ellipszoidok egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározására szolgáló elméleti vizsgálatok stb.

Tudományos eredményei elismeréseként 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1976-ban rendes tagjai közé választotta. Hosszú időn keresztül az MTA Geodézia Tudományos Bizottságának elnökeként vett részt a magyar geodéziai tudományos élet irányításában. Sokáig elnökként irányította a MTESZ Aranyokleveles Mérnökök Körét.

Életművét a Kossuth-díj mellett, illetve ezt követően kormány- és miniszteri kitüntetések sora, a MTESZ Geodéziai és Kartográfiai Egyesülete által alapított Lázár deák Emlékérem, a földmérők Fasching Antal emlékérme, a Budapesti Műszaki Egyetem emlékérme és az általa adományozott díszdoktori (doctor honoris causa) cím, az arany műszaki doktori és a gyémánt mérnöki oklevél kísérte.