HAYNALD LAJOS, *Szécsény (Nógrád vm.), 1816. okt. 3., .Kalocsa (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), 1891. júl. 4., r. k. főpap, botanikus. - A gimn.-ot Vácott, Pesten és Esztergomban végezte. 1831-ben Nagyszombatban filozófiát tanult, 1833-ban a Pázmáneum növendéke, 1839. okt. 15-én esztergomi egyházmegyés pappá szentelték. Az Augustineumban tanult tovább, 1841-ben teológiai doktorátust szerzett. Az MTA tagja (ig. 1868. márc. 17., t. 1868. márc. 18.). Valóságos belső titkos tanácsos (1854). A Szent István-rend nagykeresztese (1877). Főrendiházi tag. - 1841-ben Pest-Lipótvárosban és Budavárban káplán. 1842. aug.-tól az esztergomi presbitérium dogmatikatanára. 1846. máj.-tól Kopácsy József hercegprímás titkára, 1848 elején irodaig. Mivel az esztergomi egyházmegyében nem engedte kihirdetni sem a függetlenségi nyilatkozatot (1849. ápr. 14.), sem a Szemere-kormány antimonarchikus rendeleteit, a kormány 1849. jún. 18-án állásából eltávolította, de a szabadságharc leverése után újból irodaig., majd 1851. szept. 15-től hebroni c. püspökként segédpüspök Kovács Miklós erdélyi püspök mellett. 1852. okt. 15-től erdélyi megyéspüspök. 1861. márc. 24-től az erdélyi királyi kormányszék tanácsosa is. Erdélyben sokat tett az egyházi fegyelem és a népiskolák színvonalának emeléséért. Az októberi diploma (1860) után sürgette Mo. és Erdély unióját. Szembehelyezkedett a Schmerling-Nádasdyféle kormányzattal, nyilvánosan állást foglalt a bécsi kormány alkotmánysértései ellen, 1863. júl.-ban az erdélyi országgyűlési választásokon nem támogatta a kormányt, ezért 1864. szept. 22-én lemondásra kényszerült. IX. Pius pápa szept. 24-én feloldotta püspöki kötelességei alól és karthágói c. érsekké kinevezve, Rómába hívta a rendkívüli ügyek kongregációjába. 1867. ápr. 5-én mint kalocsai érsek tért haza. A legnagyobb m. katolikus egyházfők egyike. Rendezte a papi nyugdíjügyet, az egyházmegye új beosztását. Tanítóképzőt építtetett, Kalocsán, Bácsban és Zomborban árvaházat, 1879-ben Kalocsán kisszemináriumot létesített. 1877-ben Kalocsán világhírűvé vált csillagvizsgálót alapított. 1882-ben keresztülvitte a Kalocsa-Kiskőrös szárnyvasút építését. 1879. máj. 12-én elnyerte a bíborosi méltóságot. Fiatal korától lelkes növénygyűjtő, kora hazai flórakutatóinak bőkezű mecénása. Számos növény és a Haynaldina nemzetség viseli nevét. 1870-ben 12 ezer forintos adományával vált lehetővé, hogy a M. Nemzeti Múzeum növénygyűjteménye önálló osztály legyen. Európai hírű növénygyűjteményét és könyvtárát a M. Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Alapítványai és adományai felülmúlták a 4 millió Ft-ot. Saját botanikai munkái kevéssé jelentősek. Ellenezte a darwinizmust, a kötelező polgári házasság bevezetését, ugyanakkor támogatta a zsidók emancipációját. Kiváló szónok, a főrendiházban, az I. vatikáni zsinaton és a kat. autonómia kongresszusokon egyaránt figyelmet keltett felszólalásaival. - Írásai a Religio, a Nevelés és a Jelenkor c. lapokban, 1877-től a Földrajzi Közleményekben, 1881-től a Magyar Növénytani Lapokban jelentek meg. Az 1847-es kiadású freiburgi Kirchenlexikon összes m. vonatkozású cikkének szerzője.

F. m.: Felsőházi beszédek az erdélyi unió tárgyában (Pest, 1861); Castanea Vulgaris (Kalocsa,1881); Litterae authenticae exhibentes origines scholarum Hungariae.1-3. (Kalocsa, 1882).

Irod.: Vázlatok H. L. bíboros-érsek életéből. 1816-1889. Szerk. Kőhalmi-Klimstein József (Pozsony-Bp., 1889); Kanitz Ágost: H. bíbornok, mint botanikus (H. L. album, Pozsony, 1889); Fraknói Vilmos: H. L. emlékezete (Akad. Ért., 1894, 5. köt.); Szittyay Dénes: H. L. kalocsai bíboros érsek élete, születésének 100. évfordulója alkalmából. Kiadatlan levelek és feljegyzések nyomán (Kalocsa, 1915); Szittyay Dénes: H. L. kalocsai bíboros érsek élete (Kalocsa, 1915); Szittyay Dénes: H. L. mint erdélyi püspök (Kalocsa, 1917); Eckhart Ferenc: Egy magyar főpap életéből (Bécsi M. Tört. Int. Évkönyve, Bp., 1932); Gombocz Endre: A magyar botanika története (1936); Bíró Vencel-Boros D. Fortunát: Erdélyi katolikus nagyok (Kolozsvár, 1941); H. L. emlékezete. Halálának centenáriuma alkalmából Kalocsán elhangzott előadások (Kalocsa, 1992); Lakatos Andor: H. L. közéleti és politikai tevékenysége (M. Egyháztörténeti Vázlatok, 1995, 3-4).

Székfoglaló: A szentírási mézgák és gyanták termőnövényei. Elhangzott: 1869. ápr. 12. (kivonatban: M. Növénytani Lapok, 1879. 3. évf. 177-222. old.).

Balogh Margit