HAUSZMANN ALAJOS (Buda, 1847. jún. 9. - Velence, Fejér m., 1926 júl. 31.)

Építészeti tanulmányait a budai József Műegyetemen kezdte 1864-ben, majd 1866-ban a berlini Bauakademie-n folytatta. 1868-ban tért haza és Szkalnitzky Antal irodájában helyezkedett el, ahol már egyetemi évei alatt is dolgozott, a Magyar Tudományos Akadémia épületének munkáin. Egyidejűleg Szkalnitzky tanársegéde, 1872-től utóda - a középítéstan és a műépítészeti tanszék nyilvános rendes tanára - lett a műegyetemen. 1869/70-ben Olaszországban tett utazása során a reneszánsz építészet emlékeit tanulmányozta.

1870-ben önálló irodát nyitott. A historizmus idejének egyik leggyakrabban foglalkoztatott építésze lett Magyarországon. Alkotásai között - jelentős budapesti középületek mellett - egyaránt megtalálható lakóház, kórház, iskola, kastély, palota. Széleskörű tevékenysége folytán irodájában számos építészt alkalmazott, tanítványai - mintegy a műegyetemi tanulmányok kiegészítéseképpen - elsőként itt vállaltak munkát.

1870-ben díjnyertes pályaműve alapján épült az Erzsébet téri Kioszk - a későbbi Nemzeti Szalon -, mely nevét ismertté tette. Munkásságának első két évtizedére a neoreneszánsz stílus volt jellemző, melynek első kiemelkedő példái a Markó utcai Főreáliskola és a Technológiai Iparmúzeum. Ugyancsak reneszánsz szellemben épült, ám a szűkös költségkeretek miatt kevés díszítéssel a Törvénykezési Palota (Bp. V., Markó u. -Alkotmány u.) (1886-90), melyben a budapesti büntető- és váltótörvényszék, járásbíróság és egy négyemeletes fogház kapott helyet. Német- és franciaországi példák tanulmányozása után tervezte az Üllői úti Szent István Kórházat (1876--80), az Erzsébet kórházat (1882-84), a kolozsvári egyetem orvosi fakultásának intézeteit (1883-86), valamint a budapesti egyetem törvényszéki orvostani intézetét (1887).

1889-ben kapott megbízást a Királyi Kúria és Ítélőtábla (Igazságügyi Palota, Bp., Kossuth tér 12., 1891-96) épületének tervezésére. Az Országházzal szemközt álló, rusztikus alapzatra emelt monumentális épület - eltérően az akkor szokásos udvartól és zárt folyosóktól - egy központi csarnok köré szerveződik, oldalt lépcsőkkel és nyitott folyosókkal, gazdag képzőművészeti díszítéssel (a csarnok mennyezeti festményét és a homlokzaton lévő Justitia szobrot Lotz Károly készítette). I. Ferenc József az épület felavatása alkalmából a "Litteris et Artibus" érdemjelvénnyel tüntette ki az építészt. 1890-ben pályázaton nyerte el a megbízást H. A. a New York Biztosítótársaság palotájára: a gazdagon díszített, középtornyos, négyemeletes épület földszintjén kávéház kapott helyet (Bp., Erzsébet körút 9-11., 1891-94). A fiumei (ma: Rijeka) kormányzói pálotát a megbízó, Batthyány Lajos gróf fiumei kormányzó kívánságára Palladio architektúrájának reneszánsz szellemében építette meg (1896-98).

Ybl Miklós halála után, 1890-ben a király H. A.-t nevezte ki a budai királyi vár bővítésének és átépítésének vezetőjéül (1891-1905). A budai királyi vár esetében természetszerűleg adódott az igazodás a barokk-kori épületszárny stílusához. Az építkezés remélt - és meg nem valósult célja az volt, hogy a királyi udvartartás több időt töltsön Budapesten, a város idővel esetleg a Monarchia új központjává váljon. H. A. az Ybl-tervezte krisztinavárosi szárnyat a Duna (észak) felé az épület megkettőzésével egészítette ki, a két épületszárny közé kupolával fedett középrészt iktatott. A kupolára - mint a magyar királyság szimbólumát - a Szent Koronát helyezte. A belső terek kialakításában az európai mintákat követte, e célból tanulmányutat tett Európában, ahol uralkodói palotákat látogatott meg. Az építkezés befejezésekor a király a Ferenc József-rend nagykeresztjét adományozta neki.

Utolsó nagy jelentőségű munkája a budapesti Műegyetem lágymányosi központi épülete, melynek tervezését 1905-ben nyerte el (1905-1910).

H. A. sokoldalú és jelentős építészi tevékenysége mellett a szakmai közéletben is szerepet vállalt. Egyik alapítója volt a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek (1867), melynek 1906-9 között elnöki tisztét is betöltötte; harminc éven át tagja volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának. 1906-tól tíz éven keresztül volt az Országos Középítési Tanács elnöke, mely munkájáért a király magyar nemességet adományozott neki.

A Műegyetemen 1913-ban történt nyugdíjba vonulásáig oktatott, 1887-90 között a mérnöki és építészi szakosztály dékánjának, az 1903/04 és 1904/05 tanévben rector magnificusnak választották. 1914-ben tiszteleti műszaki doktor címmel tüntették ki, 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Számos hazai kitüntetés mellett munkásságát külföldön is elismerték: a belga király a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki (1875), a Royal Institute of British Architects tiszteleti tagjává választotta (1894).