HAUSZMANN ALAJOS, *Buda, 1847. jún. 9., megh. Velence (Fejér vm.), 1926. júl. 31., építész. - 1863-ban az MTA székházának építésénél a kőmíves céh "legénnyé" avatta. A budai műegy.-en kezdte építészeti tanulmányait, 1866-tól a berlini építészeti akad.-a tanult. Az MTA tagja (t. 1924. máj. 8.). - Berlinből hazatérve 1870-ig Skalnitzky Antal irodájában dolgozott. 1872-től a műegy. ny. r. tanára, számos későbbi kiváló építész nevelője. Egyidejűleg tervezőirodát működtetett. A neoreneszánsz stílus és a historizáló eklektika képviselője. Nevezetesebb épületei a műegy. kiegészítő épülete (1873), István Kórház, Erzsébet Kórház (1882), Technológia- és Iparmúzeum, Törvényszéki Orvostani Int. Később a kőarchitektúrára tért át, stílusában az újbarokkra váltott (a szombathelyi városháza és színház, Igazságügyi Palota, New York-palota, 1891-95). 1891-1903 között fejezte be a budai vár Ybl Miklós által megkezdett átalakítását.

F. m.: A budapesti igazságügyi palota (M. Mérnök és Építész Egylet Közl., 1897); A kir. József műegyetem új otthona (M. Mérnök és Építész Egylet Közl., 1909); A magyar királyi vár (Bp., 1912); Budapest városának építészeti fejlődésének története (Akad. Ért.,1925); H. A. önéletrajza. Bev. Hajdú Virág, Ritoók Pál (Lapis Angularis, 1995); H. A. naplója: építész a századfordulón. S. a. r. Seidl Ambrus (Bp., 1997).

Irod.: Lyka Károly: H. A. (M. Művészet, 1926); Akad. Ért. (1926. 37. köt.); Fábián Gáspár: Nagy magyar építőművészek (Bp., 1936); H. A. (Élet és Tud., 1955); Szalai Imre: H. A. (M. Építőművészet, 1966).

Székfoglaló: Budapest építési fejlődésének történetéből. Elhangzott: 1925. jan. 19. (kivonatban: Akad. Ért., 1925. 36. köt.).

Balogh Margit