HATVANI ISTVÁN (Rimaszombat, 1718. nov. 21. - Debrecen, 1786. nov. 16.)

Tanulmányait Rimaszombaton, Losoncon és Kecskeméten végezte, utána átmenetileg nevelői állást vállalt. 24 éves korában a debreceni kollégium hallgatója lett, majd 1745-ben négyéves külföldi tanulmányútra indult. Baselben előbb teológiai, majd egy évre rá orvostudományi doktorátust szerzett. 30 éves korában a debreceni református kollégium meghívását fogadta el, bár már előzőleg több külföldi egyetem hívta meg előadónak. Katedráját 1749-ben foglalta el és ettől kezdve haláláig itt működött.

Mint orvos sokat tett a kollégium egészségügyi problémáinak megoldásáért, mint a fizikában járatos egyén szinte mágus hírében állott, az akkor még újszerű elektromos kísérletei miatt. Egyébként is a kor felkészült polihisztora volt, aki a tudományok legkülönbözőbb területein hallatta szavát. A természeti megfigyeléseket felhasználta az iskolai oktatás kibővítésére és szemléltetésére. Így kell értékelni például a Nap delelési magasságából meghatározott földrajzi szélességet, amely ugyan már a kor kívánalmaihoz képest is pontatlan volt, de a tanulóknak tájékoztatást adott a mérés kivitelezéséről (a debreceni kollégiumban alapfokú földmérő képzés is folyt). Nagyobb igényű az 1769. évi üstökös megfigyelése, amelynek pályáját is megpróbálta meghatározni, továbbá az 1776. évben látott sarkifény-jelenség szabatos leírása. Nem kis mértékben az ilyen gyakorlati oktatásnak is köszönhető, hogy a 18. század második felétől hazánkban sok falusi tanító, pap, városi tisztviselő jegyzett fel értékes, ma is használható adatokat egyes természeti tüneményekről. Nyomtatott értekezésének száma nem nagy. Legjelentősebb munkája az Introductio: ez egy 1757-ben Debrecenben megjelent filozófiai tárgyú könyv, amelynek egyik terjedelmes fejezete valószínűség-számítás tartalmú. H. I. volt az első hazai tudós, aki - bár latin nyelven - a valószínűség-számítás elemeit bemutatta, habár e tudományágat új eredményekkel nem gazdagította.

Annál jelentősebb, hogy pontos statisztikai adatokra és a valószínűségszámítás, valamint a matematikai statisztika eszközeire támaszkodva megbízható következtetéseket vont le a hazai halálozási viszonyokból, és - mint orvos - tanácsokat is adott az itthoni szomorú helyzet megjavítására. Mária Terézia, majd II. József megnehezítette a kollégium életét, megvonták az anyagi támogatást. H. I. ekkor Pozsonyban és Bécsben sokat harcolt a császári önkény ellen. Sikert csak részben sikerült elérnie, az eredménytelenségen elkeseredve 1786 februárjában nyugdíjba vonult, és még ugyanebben az évben meghalt. Rendkívül sokoldalú, színes egyénisége sok magyar író és költő képzeletét foglalkoztatta, a szépirodalmi művek egész sora idézi emlékét.