Hassel, Odd (szül. 1897. máj. 17. Kristiania [ma Oslo], Norvégia - megh. 1981. máj. 11. Oslo), norvég fizikai kémikus, 1969-ben a brit Derek H. R. Barton társaságában megosztott kémiai Nobel-díjat kapott. Hassel a konformáció-analízis kidolgozásáért kapta a díjat; ez az eljárás a molekulák háromdimenziós geometriai szerkezetének tanulmányozását teszi lehetővé. Fontos szerepe volt a molekulaszerkezetekről alkotott gyökeresen új felfogás kialakításában.
Hassel az Oslói Egyetemen tanult, és 1924-ben a Berlini Egyetemen
doktorált. 1925-től az Oslói Egyetem oktatója, 1934-től
1964-ig a fizikai kémia professzora, a fizikai kémiai tanszék
vezetője. 1930-ban kezdte meg a ciklohexán, egy
hat szénatomos szénhidrogén molekulájának és származékainak az
alapos tanulmányozását. Felfedezte, hogy a ciklohexán két
formában létezik. Kidolgozta a konformáció-analízis
alaptételeit, megírta a Kristálykémia c. könyvét 1934-ben.
Norvégia 1940-es német megszállása után
továbbra is közölte kutatási eredményeit skandináv
folyóiratokban, de a legfontosabb felfedezéseit titokban tartotta
a II. világháború befejezéséig. 1943-45 között az egyetemi közösség
más tagjaival együtt táborba zárták a közeli Griniben. Az ötvenes
évek közepétől kezdve Hassel főként a szerves halogén vegyületek
szerkezetét vizsgálta.