HANTKEN MIKSA (Jablonka, 1821. szept. 26. - Budapest, 1893. jún. 26.)

Teschenben járt gimnáziumba, majd 1840-42-ben a bécsi egyetemen filozófiát tanult. 1842-ben iratkozott be a selmeci bányászati akadémiára; 1846-ban kapott bányamérnöki oklevelet. Különféle vállalatoknál bányatisztként dolgozott, közben 1848- 50-ben a bécsi egyetemen analitikai kémiát hallgatott.

1852-58 között a dorogi szénmedencében dolgozott. 1861-66 között a pesti kereskedelmi akadémián földtant és természetrajzot tanított. 1866-68-ban a Nemzeti Múzeum növény- és ásványtárának segédőre, majd őre volt. 1868-ban a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium földtani osztályának vezetésével bízták meg. Ez képezte alapját az 1869-ben megalapított Magyar Királyi Földtani Intézetnek, amelynek első igazgatója volt. 1876-ban a budapesti Tudományegyetem magántanárrá habilitálta, majd 1882-ben az Európában harmadikként alapított őslénytani tanszék első tanszékvezető professzora lett. Az oktatás mellett megvetette a tanszék nemzetközi hírű őslénytani gyűjteményének alapját is.

1860-tól tagja, 1866-70 között titkára, 1871-76 között választmányi tagja, 1873 óta "örökítő tagja" volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak. Az MTA 1864-ben lev. 1874-ben pedig r. tagjává választotta. Tiszteletbeli tagja volt a bolognai egyetem tanári karának, ezen kívül több egyesületnek és társulatnak volt alapító, rendes, választmányi és tiszteleti tagja.

1853 és 1888 között 56 könyve és tanulmánya jelent meg (vö. Földtani Közlöny, 1894.). Földtani intézeti igazgatósága alatt indult meg az intézet két fontos, máig is megjelenő kiadványa, az "Évi Jelentés" és az "Évkönyv".

Mikropaleontológiai munkái klasszikus, ma is használt művek.

Kimagasló eredményeket ért el a magyarországi kőszenek kutatásában is. Magyarországon elsőként helyezte a szénbányászatot tudományos, földtani alapokra. Ő dolgozott ki először módszert a fúrásminták iszapolására, a rétegenkénti mintavételre és a mikropaleontológiai vizsgálatokra. 1867-től részt vett egész Magyarország kőszeneinek kutatásában, amelynek eredményeit magyar és német nyelven, sokáig használt kézikönyvként publikálta 1878-ban. Ebben a gyakorlati tevékenységre is nagy hangsúlyt fektetett.

A fosszilis foraminiferák (különösen a nummuliteszek) vizsgálatában világhírnévre tett szert. Már 1863-ban felhívta a figyelmet a foraminiferák rétegtani jelentőségére. Ő írta meg a múlt század egyik legjelentősebb foraminifera-tanulmánysorozatát. 1871-ben elsőként ismerte fel a homokos házú foraminiferák pórusait. (E felismerést sokan Moebius-nak tulajdonítják, aki azt 1880-ban publikálta, holott H. M. már 1872-ben nyilvánosságra hozta.) Ez nagyban befolyásolta a foraminiferák rendszerezését.

1873-ban a bécsi világkiállításon Madarász Zsigmond Edével közösen egy 171 darabból álló nummulitesz-csiszolatgyűjteményt állított ki, ez a "Collectio Systematica Nummulitum" aranyérmet nyert.

1875-ben jelent meg nemzetközi jelentőségű műve a Clavulina Szabó-i rétegekről. Ezzel korát messze megelőzve a fajok függőleges és vízszintes elterjedéséből rétegtani szintézist állított fel. E ma is széles körben használt művében 93 új foraminifera fajt írt le.

Felismerte a nummuliteszek dimorfizmusát, amit azonban nem publikált; ez a fontos megállapítása csak 1879-ben, de la Harpe művében látott napvilágot.

H. M. 1881-ben Bolognában, a 2. nemzetközi geológus kongresszuson ismét nagy elismerést aratott nummulitesz-gyűjteményével. Fontos szerepet játszott a földtani térképek színkulcsának egységesítésében (e munkában már 1878-ban, Párizsban, az I. nemzetközi geológus kongresszuson is részt vett).

1886-ban Floridában leírta Amerika első nummuliteszeit. A mészkövek és szarukövek mikroszkópi vizsgálatáról írt tanulmányával a mikrofaciológia előfutára volt. 80-nál több fajt, egy alnemet, három nemet neveztek el tiszteletére. Schwager, Fischer és Ruppert mellett ő a negyedik tudós a világon, akinek a nevét (1927 óta) egy foraminifera-család viseli. Őslénytani munkák kitüntetésére a Magyarhoni Földtani Társulat Hantken Miksa-emlékérmet alapított.

Irodalom

KOCH Antal: H. M. Földtani Közlöny, 1894.; KOCH Antal: H. M. Akadémiai Értesítő, 1896.; DERSZIB Jenő: Megemlékezés H. M.-ról. Bányászati Lapok, 1962.; MAJZON László: H. M. Földtani Közlöny, 1962.; TASNÁDI KUBACSKA András: H. M. In: FÜLÖP József (szerk.): Száz éves a Magyar Állami Földtani Intézet. Bp., 1969.; ALLODIATORIS Irma-BOGSCH László: H. M. jelentősége a magyar bányászat, földtan és őslénytan fejlődésében. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1982.