HALMOS PÁL, *Bp., 1916. márc. 3., matematikus. - 1934-ben az Illinois-i Egy.-en matematikus oklevelet szerzett. Az MTA tagja (t. 1979. máj. 11.). Chauvenet-díj (1948), L. R. Ford-díj (1971, 1977), Pólya György-díj (1983), Steele-díj (1983). - 1929 óta az USA-ban él. 1938-39-ben és 1942-43-ban az Illinois-i Egy. oktatója, 1939-42-ben a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Int.-ben Neumann János munkatársa, 1943-46-ban a Syracuse-i Egyetemen tanársegéd, 1946-52-ben a Chicagói Egyetemen tanársegéd, 1952-56-ban docens, 1956-61-ben prof., 1961-68-ban a Michigani Egyetemen, 1968-69-ben a Hawaii Egyetemen, 1969-85-ben az Indianai Egyetemen professzor, 1985-96-ban a Santa Clara-i Kaliforniai Egyetem matematika tanszékén prof., 1996 óta prof. emeritus. - Kutatási területe a halmazelmélet, mértékelmélet és operátorelmélet. 1964-69-ben a Mathematical Reviews, 1982-86-ban az American Mathematical Monthly szerk.

F. m.: Finite Dimensional Vector Spaces (1942); Measure Theory (1950); Introduction to Hilbert space and theory of spectral multiplicity (1951); Lectures on ergodic theory (1956); Entropy in ergodic theory (1959); Naive set theory (Van Nostrand, 1960); Algebraic logic (1962); A Hilbert Space Problem Book (1967); Elemi halmazelmélet (Bp., 1981); I Want To Be a Mathematician (1985).

Irod.: J. H. Ewing-F. W. Gehring szerk.: P. H.: Celebrating 50 years of mathematics (New York, 1991).

Balogh Margit