HAJÓS ALFRÉD (Budapest, 1878. febr.1. - Budapest, 1955. nov. 12.)

A Markó utcai főreáliskolában érettségizett. Tanulmányait sem elhanyagolva, 1895-ben a gyorsúszás Európa-bajnoka, majd 1896-ban az athéni olimpián, mind a 100 m-es, mind az 1200 m-es úszásban olimpiai bajnoki aranyérmet szerzett.

"Ott álltam a Parthenon romjainál, a szerte heverő oszlopcsonkok előtt, s gondolatban rekonstruáltam a tökéletes arányokat és az utolérhetetlen szépséget, amelyet az alkotóművész szelleme és a szobrász finom vésője megteremtett. Olimpiai bajnokságom értékét mérlegelve, tudatára ébredtem, hogy milyen kicsi az az eredmény, amit én elértem, a romokban is csodálatos építmények alkotóihoz viszonyítva. Mint elsőéves építészmérnök, az inasévek kezdetén állva, igaz meggyőződéssel és akarással tettem komoly fogadalmat, hogy sportsikereimhez hasonlóan, hivatásomban, szellemi téren is igyekszem majd maradandó eredményekért küzdeni." - írta önéletírásában.

Építészmérnöki oklevelét 1899-ben szerezte a budapesti Műegyetemen. Friss diplomásként először Alpár Ignác műtermében dolgozott, többek közt a Mezőgazdasági Múzeum tervein, majd Lechner Ödön irodájában szerzett tapasztalatokat. 1904-ben Villányi Jánossal közös építészirodát nyitott, és számos tervpályázaton szerepeltek sikerrel: 1909-ben első díjasok a Borsod megyei Takarékpénztár miskolci banképületére kiírt pályázaton és a budapesti XIV. kerületi Magyar Református Egyház székháza pályázatának I. díjával annak kivitelét is kiérdemelték. 1910-ben közös munkájuk a debreceni Arany Bika szálló. Megbízást kaptak a szombathelyi Magyar Általános Hitelbank és a budapesti V. kerületi Magyar Mezőgazdák Székháza épületeire 1911-ben, majd a XIV. kerületben felépítendő Vakokat Gyámolító Országos Egyesület székházára 1912-ben. E munkáik a helyi építészeti tradíciót és a megbízó intézmények társadalmi arculatát hangsúlyozó eklektika szellemét tükrözték.

1910-ben készült el egy 50 000 fő befogadására alkalmas stadionterve, mely az első világháború kitörése miatt nem valósulhatott meg. Az 1924-as évek első felében tervezte az Újpesti Torna Egylet labdarúgó stadionját, majd 1924-ben a párizsi olimpia szellemi versenyén "Ideális Stadion" tervével első díjat nyert.

Tanulmányozta a nemzetközi sportlétesítmények építészetét; e stúdiumok kiteljesedéseként épült meg 1931-ben a budapesti Margitszigeten Nemzeti Sportuszodája, mely - modern, vasbetonból készült térlefedő szerkezetei, barátságos belső terei, nemes arányú tömegei és kulturált homlokzati megjelenése, valamint a természeti környezetbe való illeszkedése okán - méltán szerzett számára európai hírnevet az építőművészet területén is. E munkájával 1933-ban meghívták Párizsba az építészeti kiállításra, amelyet a L'architecture d'Aujourd' hui című folyóirat rendezett.

Tervei szerint épült a győri uszoda, a budapesti volt szabadság-hegyi- és a pünkösdfürdői strand is. Szép tömegformálású munkája az 1938-ban kivitelezett szállodabérház Budapesten, a Délibáb és a Munkácsy utca sarkán. Budapest 1945-ös ostroma után számos budapesti középület helyreállítási munkáját vezette, olyanokét is, mint a Vajdahunyadvár és a Tőzsdepalota, melyek még akkor kerültek rajzlapokra, amikor H. A. ifjú építészként Alpár Ignác irodájában praktizálni kezdett. 1946-ban Weichinger Károllyal közösen tervezte a hajdúszoboszlói gyógyfürdőt. 1950-ben fél évszázados építésztervezői pályafutását Műegyetemi aranydiplomával jutalmazták.