HAAR ALFRÉD (Budapest, 1885. okt. 11.- Szeged, 1933. márc. 16)

Egyetemi tanulmányait a Műegyetemen kezdte, de 1904-ben átiratkozott a Tudományegyetemre, majd 1905-től Göttingenben tanult. Itt doktorált 1909-ben Hilbertnél. A magántanári képesítés megszerzése után a zürichi műegyetemen adott elő. 1912-ben hazahívták a kolozsvári egyetem matematika-fizika tanszékére ny. rk. tanárnak. 1917-ben ny. r. tanári kinevezést kapott. A trianoni béke után rövid ideig Budapesten, azután pedig a szegedi tudományegyetemen adott elő. Riesz Frigyessel összefogva a szegedi egyetemet világhírű matematikai centrummá fejlesztették. 1922-ben megindították az Acta Scientiarum Mathematicarum című szakfolyóiratot, amelynek közvetítésével külföld is értesülhetett a magyar matematikai eredményekről. 1929-ben az ottani egyetem felkérésére Hamburgban ismertette a variációszámításban elért kutatási eredményeit. 1931-ben a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagjává választották. Az egész nemzetközi matematikai világ nagy vesztesége, hogy fiatalon, alkotó ereje teljében ragadta el a hálál.

Széles körű és ugyanakkor igen elmélyült kutatásokat végzett. Nagyságát éppen az mutatja, hogy minden általa vizsgált területen tudott maradandót alkotni. Fontos eredményekkel gazdagította az analízis számos fejezetét: az ortogonális függvénysorok, a szinguláris integrálok, a parciális differenciálegyenletek, a függvényapproximáció, az analitikus függvények és a többváltozós variációszámítás területén. 1929-ben a hamburgi egyetem felkérésére ismertette a variációszámításban elért eredményeit. Alapvető jelentőségű utolsó műve 1933-ban jelent meg Der Massbegriff in der Theorie der Kontinuierlichen Gruppen (A mértékfogalom a folytonos csoportok elméletében) címmel (Annales of Mathematics, 34. p. 147-169.). Ebben igazolta az invariáns csoportmértékek létezését. A halmazelméletben sikeresen foglalkozott mind a diszkrét, mind a folytonos csoportok vizsgálatával. Továbbfejlesztette a lineáris egyenlőtlenségek elméletét. A matematikatörténetben nevét őrzik: az ortogonális függvénysorok elméletében a "Haar-féle függvényrendszer" [a (0,1) intervallumon ortogonális és normált függvényrendszer], a többszörös integrálok variációs kérdéseiben jelentős "Haar-féle lemma" és a kompakt halmazokra vonatkozó "Haar-mérték".

Összegyűjtött művei