GYÖRGYI GÉZA (Budapest, 1930. okt. 8. - Szeged, 1973. aug. 24.)

Tanulmányait a fővárosban folytatta. A Tudományegyetemen 1954-ben szerzett fizikus oklevelet. 1953-tól az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében dolgozott haláláig. 1955-ben megszerezte az egyetemi doktorátust, és Schmid Rezső-díjat is kapott. 1966-ban kandidátus lett, 1971-ben a fizikatudomány doktora. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen címzetes egyetemi tanár volt. Az MTA Fizikai Bizottságának, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tanácsának és a Fizikai Szemle szerkesztőbizottságának tagja, a KFKI Intézeti Díj kitüntetettje volt.

Az elméleti fizika számos klasszikus területét művelte eredményesen. Még egyetemi hallgató korában írt alapvető munkát az energia-impulzus tenzor fizikai jelentéséről polarizálható közegekben. Később magfizikai tárgyú dolgozatai jelentek meg; Elméleti magfizika című könyve két kiadást ért meg, és lengyelre is lefordították. A részecskefizika területén legjelentősebb munkája a Györgyi-Goldhaber-modell kidolgozása, amelynek során fontos, később újra felfedezett tömegrelációt ismert fel. Számottevően járult hozzá a Coulomb-probléma csoportelméleti vizsgálatához és a dinamikai csoportok elméletéhez általában. Neki magának a kvantummechanikai Kepler-probléma csoportelméleti tulajdonságainak tisztázásában elért eredményei adták a legtöbb örömet. Itt sikerült ugyanis legszebben megvalósítania elképzelését, megtalálni azt a matematikai formulát, melyben a Kepler-törvényeknek megfelelő mozgás a legegyszerűbbnek, a legszimmetrikusabbnak fogható fel (Dinamikai szimmetriák című doktori értekezése).

Jelentős pedagógiai tevékenységet fejtett ki egyetemi speciális kollégiumok tartásával, egyetemi jegyzetek írásával (Forgáscsoport), a modern elméleti fizika klasszikusainak magyar nyelvű publikálásával (Magyar Fizikai Folyóirat, Klasszikus Sorozat), könyvfordításokkal és a Fizikai Szemlében a tudomány haladásáról rendszeresen közölt cikkeivel. Neumann János és Ortvay Rudolf levelezésének felkutatása és közzététele fontos hozzájárulás a 20. századi magyar tudomány történetéhez. Wigner Jenőnek több művét ő fordította magyarra.

Mintegy húszéves alkotói periódusának több mint a felét súlyos betegen, gyermekparalízistől bénultan élte le, de tevékeny, alkotó életet élt korai haláláig.