GRUZL FERENC (Budapest, 1897. jan.10.-Budapest, 1972. nov. 30.)

A fővárosi Piarista Gimnáziumban érettségizett. Oklevelét a budapesti József Műegyetemen szerezte (1919). Bölcsészdoktori értekezését a Tudományegyetemen védte meg. Friss diplomásan az Országos Kémiai Intézetben kapott állást. 1923-tól kezdett búza- és lisztvizsgálattal foglalkozni. Egész életpályájára kihatott Hankóczy Jenővel kötött barátsága. Együtt tervezték meg a Gabona- és Lisztkísérleti Állomást (1926). Ennek az intézménynek megnyitásától (1928) egyik osztályvezetője, Hankóczy halála (1939) után pedig igazgatója, egészen nyugdíjazásáig (1959). G. F. kezdettől részese volt Hankóczy fő alkotása, a farinográf megszerkesztéséhez szükséges alapkísérleteknek, és az egyes változatok kipróbálásának. A vezetésével kidolgozott, történeti sorrendben a második hazai búzakataszter az 1929-30-as állapotokat mutatja be. Egyik megalapítója a Magyar Molnár Céhnek (1932), ezt 1947-ben Malomipari Tudományos Társasággá szervezték át, amelynek első elnöke ő volt. A gabonára és lisztre vonatkozó ismereteket - tanfolyamoktól a Műegyetemig - évtizedeken át tanította.

A laborográf nevű tésztavizsgáló készülékét 1940-ben szabadalmaztatta. E készülék vizsgálatának eredménye a laborogram, melyből következtetni lehet a búza értékeire, a liszt minőségére és a sütőipari termék várható jellemzőire. A készüléknek igen nagy előnye, hogy pl. búzanemesítésnél 20g liszt elegendő a vizsgálathoz. 1941-ben olyan búzatermesztési tájtérképet terjesztett elő, amely tíz év részletes vizsgálati adatain alapult. Ez voltaképpen búzatermesztésünk harmadik katasztere. G. F javaslataival arra törekedett, hogy a búza árában ne csak a malmi-, hanem a sütőipari értékek is kifejeződjenek. Ehhez az alapot épp az általa szervezett gabonavizsgáló laboratóriumi hálózat képezte volna. A háború megakadályozta a terv megvalósítását. Munkásságában a malom- és sütőipar egységet alkotott. 1951-ben jelentette meg a gyorsított kenyérkészítési eljárásról szóló tanulmányát. Ebből megtudható, hogy olyan kis mintadagasztó-gépet szerkesztett, amellyel - ellentétben a korábbi gépekkel - az eddigi leghomogénebb tészta készíthető. Valójában G. F. gépecskéje volt az első intenzív tésztadagasztó gépünk. Az intenzivitás ez esetben nem valamiféle munkagyorsítást jelentett, hanem azt, hogy a tésztasikér teljes duzzadását érte el, amivel a tésztakészítés ideje is lerövidíthető. Az ilyen tésztából készült kenyér magasabb és nagyobb térfogatú, mint a hagyományosan készített kenyér. Az előző eredmények birtokában 1952-ben folyamatos működésű tésztadagasztó gépet szerkesztett. A gyorsított kenyérkészítést szolgálták a Gyárfás Annával együtt végzett kísérletei is, ahol kelesztőként növelt erjesztőhatású anyag előállítása volt a cél. Mind az intenzív kenyértészta-készítés elméleti megalapozásánál, mind az első gép megalkotásánál G. F.-nek világviszonylatban is kiemelkedőek az érdemei. Ugyancsak az 1950-es évek elején - Rajkai Pállal együtt - foglalkozott a búzamagvak hasadásával, melynek az őrlésnél van jelentősége.

A nehéz háborús évek alatt segítette az üldözötteket. Budapest ostroma előtt megtagadta intézete Nyugatra telepítését.

Irodalom