GRUBY DÁVID (Kisbér, 1810. aug. 20. - Párizs, 1898. nov. 14.)

Szegény földműves szülők kilencedik gyermeke. Pesten nagy nélkülözések között végezte el a Piaristáknál középiskolai tanulmányait. Beiratkozott a pesti egyetem orvoskarára, ahol két félévet hallgatott, majd Bécsbe ment az orvoskarra. 1839. márc. 18-án lett orvosdoktor és szemészmester. 1840-ben jelent meg első tudományos műve latin nyelven: Observationes microscopicae ad morphologiam pathologicam (A kóros elváltozások mikroszkópos megfigyelései). A könyvet hét tábla és 124 rajz illusztrálja. Magyar szerzőtől ez az első mikroszkópos technikával foglalkozó mű.

Ezután elhagyta Bécset, és Delafondnál az alforti Állatorvosi Főiskolán (Franciaország) folytatta kísérleteit. Saját maga által szerkesztett mikroszkópjával neki sikerült először mikrofotográfiát készítenie. Guiart A francia orvostudomány története című munkájában (1947) megállapítja, hogy G. D. a mikroszkópos fényképezés egyik előfutára. Hagyatékában 15000 mikroszkópos készítményt és 3000 fényképklisét találtak.

Korát jelentősen megelőzte: a kóroktani irány kezdeményezője, néhány bőrbetegséget okozó gomba felfedezője, a véglények tanának szakértője. Új bacilust fedezett fel, melyet a békaszív vérében látott meg, és trypanosomának nevezett el (ma is így hívják); ötven év múlva ebből a csoportból az álomkór kórokozóját írták le.

G. D. komolyan hitt a természeti jelenségek és a betegségek közti összefüggésekben. 1856-tól a Montmartre-on volt a laboratóriuma és saját meteorológiai és csillagvizsgáló intézete. Ez az obszervatórium havi közlönyt adott ki Publication mensuelle du Bulletin météorologique de 1'Observatoire Gruby, rue Lepic 100 címen.

Ő ajánlotta először 1859-ben a vattát sebészi kötözésre. (12 év múlva Guerin párizsi sebész újból "feltalálta" a G. D. által ajánlott anyagot.) Sokat foglalkozott a sebesültszállító kocsik szerkezetével és leírásával is.

Tanítványaiból világhírű professzorok, akadémikusok váltak: Bernrd Claude, Fluorens, Langenbeck és mások.

A bécsi Tudományos Akadémia mellett még húsz tudós társaság választotta tagjává. Tudományos közleményei a Comp. Rend. Scient. Acad. 1841., 1843., 1844. évi köteteiben találhatók.

Élete második felében mint gyakorló orvos, Párizsban olyan világhírességek háziorvosa és barátja, mint Heine, Chopin, Georg Sand, Gambetta, Alphonse Daudet, Gounod, Balzac, a két Dumas, Lamartine, Flammarion, Liszt Ferenc, Munkácsy Mihály, Zichy Mihály, Paál László, Perlmutter Izsák. Gyakran hívták III. Napóleon udvarába, Angliába pedig királyi hercegekhez.

Az 1870-71-es német-francia háború alatt obszervatóriumában 40 ágyas kórházat és ambulanciát rendezett be, saját költségén. A sebesülteket egymaga látta el. Nagylelkűen támogatta a szegényeket is.