Édesapja a korompai vasgyári dolgozók és bányászok orvosaként tevékenykedett. Gimnáziumi és a budapesti Műegyetemen folytatott tanulmányai idején már országhatár választotta el szüleitől.

Gépészmérnöki pályafutását (oklevelét 1938-ban szerezte) a Ganz Villamossági Gyár próbatermében kezdte, a zömmel rutinszerű feladat azonban nem elégítette ki. Kötelező katonai szolgálatának teljesítése után munkáját a Műegyetem aerodinamikai tanszékén, dr. Abody Előd (1886-1949) professzor mellett adjunktusi beosztásban folytatta. Itt készítette el egyetemi doktori disszertációját, mely az axiális átömlésű ventilátorok akkor még nem teljesen tisztázott áramlástani kérdéseivel foglalkozott. A háború utáni évek anyagi gondjai, a többgyermekes család eltartásának terhe egyetemi állásának feladására kényszerítették. 1947-től Koncz István Különleges Gépeket Gyártó Üzemében tervezőmérnökként dolgozott. Ez a munkahely lehetővé tette tehetségének kibontakozását, nem csupán az áramlástechnikai gépek tervezésével, hanem szilárdságtani, elektrotechnikai, szabályozástechnikai feladatok megoldásával kapcsolatban is. Az iparban töltött évek alatt sem szakadt meg a kapcsolata a Műegyetemmel, ahol meghívott előadóként tevékenykedett.

1950-ben visszatért az aerodinamikai tanszékre intézeti tanárként, s Abody professzor halála után tanszékvezetői megbízást kapott. A tanszék a megváltozott képzési igényeknek megfelelően módosította az oktatott anyagot és ezzel összhangban az áramlástan tanszék nevet vette fel. A repüléstechnikát támogató oktatás és az elméleti és kísérleti kutatómunka - a hazai repülőgépgyártás megszüntetése, illetve a vitorlázó repülőgépek építésére történő korlátozódása miatt - jelentőségét vesztette. Ugyanakkor az iparfejlődés folytán egyre növekedett az általános áramlástechnika jelentősége. Egyre nagyobb számban igényeltek jó hatásfokú, gazdaságos üzemű ventilátorokat, fúvókat, kompresszorokat. Az oktatott anyagot ennek megfelelően úgy állította össze, hogy az áramlástechnikai gépekben végbemenő folyamatok és az egyéb ipari felhasználással (épületgépészet, vegyipar) kapcsolatos áramlási jelenségek vizsgálatának megalapozója legyen. Az igényeknek megfelelően kidolgozta az új, Szellőzők és gázsűrítők elnevezésű tantárgy tematikáját is. Egyetemi oktató és kutató tevékenysége mellett nem szakadt meg a kapcsolata az iparral sem. Állandó tanácsadóként segítette a Ganz Villamossági Gyár és a Járműfejlesztési Intézet munkáját. A vezetése alatt álló tanszék folyamatosan oldott meg ipari problémákat, ezeket a munkákat elméleti és konstrukciós szempontból részletekbe menően irányította.

Egyéb áramlástani problémákkal kapcsolatos tevékenységének szép példája a Gellérthegy oldalán levő ivóvíztározó medence kialakítása olyan módon, hogy a víz pangását el lehessen kerülni. Az elméleti vizsgálatokat modellkísérlet támasztotta alá. Az eredmények nemzetközi érdeklődést keltettek.

Gruber József a hazai gépészmérnökképzésben új alapokra helyezte az áramlástan, s részben az áramlástechnikai gépek oktatását. Munkásságával nemzetközi érdeklődést kiváltó, jelentős gazdasági hasznot hozó eredményeket ért el.

Főbb művei

G. J.-Pattantyús Á. Géza: Szárnylapátos vízgépek. Bp., 1949.; G. J.-SZENTMÁRTONY Tibor: Gázdinamika. Bp., 1952.; G. J.-BLAHÓ Miklós: Folyadékok mechanikája. Bp., 1952.; G. J.: Radiális átömlésű, végtelen vékony, hátrahajló lapátozású forgó lapátrácsok számítása. Doktori disszertáció. Bp., 1963.; G. J. és szerzőtársai: Ventilátorok. Bp., 1966.

Irodalom

VÉGH F.: G. J. In: Műegyetem nagyjai. Bp., 1982.

Ludvig Győző