Grignard, (François-Auguste-)Victor (szül. 1871. máj.
6. Cherbourg, Franciaország - megh. 1935. dec. 13. Lyon), francia
vegyész; a Grignard-reakció kidolgozásáért
1912-ben, Paul Sabatier társaságában kémiai
Nobel-díjat kapott. A szerves magnéziumvegyületek kutatásával
a szerves szintézisek új, nagy területét nyitotta
meg.
Munkáját 1898-ban kezdte meg Lyonban, Philippe Barbier
diákjaként: itt vizsgálta a Sir
Edward Frankland előállította alkil-cink vegyületeket.
Barbier megismételtetett néhány kísérletet
Grignard-ral, metil-heptil-keton, magnézium és metil-jodid
keverékéből kellett tercier alkoholt előállítania.
Grignard - saját ötlete alapjá - a jódot először
magnéziummal kezelte, a reakciót pedig éteres közegben
hajtotta végre. Ez az első Grignard-reagens teljes sikert
hozott. Doktori értekezésében 1901-ben azt írta
le, hogyan lehet alkoholokat, savakat és szénhidrogéneket
szerves magnéziumvegyületek segítségével
előállítani. Nancyban 1910-ben, Lyonban 1919-ben lett
a kémia professzora. Halála idején már mintegy
6000 szakcikk jelent meg a Grignard-reakció alkalmazásairól.