Graebe, Carl (szül. 1841. febr. 24. Frankfurt am Main, Németország - megh. 1927. jan. 19. Frankfurt am Main), német szerveskémikus; Carl Liebermann-nal együtt 1868-ban szintetizálta az alizarint; ez a narancsvörös festék hamar kiszorította a textiliparban a természetes buzérfestéket.
Graebe a Heidelbergi Egyetemen végzett, majd Robert Wilhelm Bunsen tanársegéde lett. Később Berlinben Adolf von Baeyer, aki maga az indigót szintetizálta elsőként, vette rá, hogy kísérelje meg az alizarin szintézisét. Graebe kimutatta, hogy ez a vegyület a kőszénkátrányban is található antracén származéka, majd az antracénnal rokon antrakinonból elő is állította. Az eljárásra 1869. júniusban szabadalmat szerzett. 1870-től 1877-ig Königsbergben, 1878-tól 1906-ig Genfben lett egyetemi tanár. Ő vezette be az orto-, meta-, és para- prefixumokat a szerves kémiában, olyan vegyületek lehetséges három izomér állapotának jelölésére, amelyekben a benzolgyűrűhöz két kémiai csoport kapcsolódik.