Gibbs,
J(osiah) Willard (szül. 1839. febr. 11. New Haven, Connecticut,
USA - megh. 1903. ápr. 28. New Haven), elméleti fizikus és
kémikus; az Egyesült Államok egyik legnagyobb XIX. századi
természettudósa. Múlhatatlan érdeme, hogy a
termodinamikai elmélet alkalmazásával a fizikai kémia
sok területét tapasztalati tudományból deduktív
tudománnyá változtatta.
Apja, idősebb Josiah Willard Gibbs, a Yale Egyetemen a keresztény irodalom professzora volt. Gibbs felmenői között több egyetemi elnök található, s anyja családjában is voltak tudós tehetségű emberek. Barátságos, de visszahúzódó kamasz volt. Elmélkedésre hajlamos természete és ingatag egészsége miatt nemigen vett részt a diákok közösségi életében. A helyi Hopkins gimnáziumban tanult, majd 1854-ben felvették a Yale-re, ahol egymás után több díjat is nyert. Az egyetem elvégzése után a műszaki tudományokban tette próbára tehetségét. A fogaskerékművek tervezéséről szóló értekezése kitűnt szigorú logikájával, geometriai módszereivel. 1863-ban ő kapta az első műszaki doktorátust az Egyesült Államokban. Ugyanebben az évben kinevezték a Yale Egyetem oktatójává. Ekkoriban találmányokkal is foglalkozott.
Gibbs korán elvesztette szüleit, a szerény vagyon és a családi otthon rá és két nővérére maradt. 1866-ban Európába utaztak, csaknem három évre. Ezalatt a matematika és a fizika európai nagyságainak előadásait látogatta, s elsajátította gondolkodásmódjukat. Lélekben inkább európai, mintsem amerikai tudóssá vált - többek között ezért is késett oly sokáig elismerése szülőhazájában. Növekvő elméleti tudását arra használta fel, hogy megtervezze James Watt gőzgépszabályozójának jobb hatásfokú változatát. Miközben ennek egyensúlyi viszonyait elemezte, nekilátott, hogy kidolgozza a kémiai folyamatok dinamikus egyensúlyának kiszámítását szolgáló módszert.
Még alapvető munkáinak megjelenése előtt, 1871-ben a matematikai fizika professzorává nevezték ki a Yale Egyetemen. Első fontosabb cikke Graphical Methods in the Thermodynamics of Fluids (Grafikus módszerek a folyadékok termodinamikájában; 1873) címmel jelent meg. Ezt még ugyanabban az évben követte az A Method of Geometrical Representation of the Thermodynamic Properties of Substances by Means of Surfaces (Módszer az anyagok termodinamikai állapotjelzőinek felületek útján történő geometriai ábrázolására), 1876-ban pedig leghíresebb cikke, az On the Equilibrium of Heterogeneous Substances (A heterogén rendszerek egyensúlyáról). James Clerk Maxwell skót fizikus Angliában azonnal felismerte munkájának jelentőségét, saját kezűleg elkészítette Gibbs termodinamika felületeinek modelljét, s azt elküldte tudóstársának.
Gibbs agglegény maradt, egyik nővérével élt egy háztartásban. Idősebb korára méltóságteljes úriemberré vált, lendületes léptekkel járt, arca pirospozsgás volt. A háztartási munka ráeső részét elvégezte, diákjaihoz kedves volt és könnyen megközelíthető (noha magyarázatait többnyire nem értették meg).
Barátai nagyra becsülték, az amerikai tudomány azonban túlságosan el volt foglalva gyakorlati kérdésekkel ahhoz, hogy értékelje mélyenszántó elméleti életművét. A tudós csendesen élte életét a Yale-en, néhány tehetséges tanítványának őszinte csodálatától övezve, de az amerikai tudományra nem gyakorolt rögtön akkora hatást, amekkora géniusza révén megillette volna. Még az Amerikai Fizikai Társaságnak se lett tagja. Ez azonban a jelek szerint nem érdekelte. Tudatában volt műve jelentőségének, és megelégedett azzal a tudattal, hogy az utókor majd értékelni fogja munkásságát.
Henry Adams, a kortárs történész Gibbset tudományos rangja alapján "a legnagyobb amerikai"-nak nevezte. A termodinamikának a fizikai folyamatokra való alkalmazása elvezette Gibbset oda, hogy kifejlessze a statisztikus mechanikát. Ezt olyan általánosan tárgyalta, hogy később bebizonyosodott: a kvantummechanikában a statisztikus mechanika ugyanúgy alkalmazható, mint a klasszikus fizikában, amelyből Gibbs levezette.
Bibliográfia. Legrészletesebb életrajza
Lynde Phelps Wheeler Josiah Willard Gibbs (1970) c. monográfiája,
amely nagy terjedelmű bibliográfiát is közöl.
Az egyik legjobb személyes visszaemlékezés E. B. Wilson:
Reminiscences of Gibbs by a Student and Colleague (Scient. Mon.,
32:221-227; 1931). Nem szakemberek számára ajánlható
a J. G. Crowther Famous American Men of Science (1969) c. esszékötetében
található életrajz. F. G. Donnan és A. E. Haas
(szerk.): A Commentary on the Scientific Writings of J. Willard Gibbs
(1936) műveinek összefoglaló méltatása.
Cikkeinek gyűjteménye W. R. Longley és R. G. Van Name
szerkesztésében, The Collected Works of J. Willard Gibbs
címmel jelent meg, H. A. Bumstead életrajzi vázlatával
(1928).