Gerlach E., Walther (szül. 1889. aug. 1. Biebrich am Rhein, Németország - megh. 1979. aug. 10. München), német fizikus; főként arról a munkájáról ismert, amelyet Otto Sternnel együtt végzett az atomok nem homogén mágneses térben való eltérülésének kutatásában.

A Tübingeni Egyetemen tanult, itt lett oktató 1916-ban, majd Göttingenben és Frankfurtban dolgozott, végül 1925-ben fizikaprofesszorként tért vissza Tübingenbe; 1929-től 1957-ig Münchenben volt a fizika professzora. Legismertebb eredménye a Stern-Gerlach-kísérlet, de a sugárzások, a spektroszkópia és a kvantumelmélet kutatásában is sikereket ért el. Fontosabb könyvei: Grundlagen der Quantentheorie (1921), Magnetismus (1931), Humaniora und Natur (1950) és Kepler und die Copernicanische Wende (1973).