GERECS ÁRPÁD (Zsámbék, 1903. júl. 18. - Budapest, 1982. jan. 27.)

Középiskolai tanulmányait Esztergomban elvégezve, 1922-ben a bp.-i Műegyetemre iratkozott be, ahol 1927-ben vegyészmérnöki, 1930-ban pedig műszaki doktori oklevelet szerzett, majd a szénhidrátok és glükozidok tárgykör magántanára lett (1941). A Műegyetemen Zemplén Géza szerves kémiai tanszékén dolgozott tanársegédként 1928-tól 1938-ig, amikor a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Gyár kutatómérnöke lett. 1951-től a Szerves Vegyipari Kutató Intézet, majd a Gyógyszeripari Kutató Intézet igazgatója 1952 második felétől 1955-ig. Egyidejűleg 1950. október 1-jétől mint egyetemi tanár a szegedi József Attila Tudományegyetem természettudományi karán az alkalmazott kémia tanszék vezetője 1955-ig, 1956-tól 1974-ig pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem kémiai technológiai tanszéket vezette. Huszonöt éves tanszékvezetői munkássága során korszerű alapokra helyezte a tudományegyetemen a kémiai technológiai oktatást. Kiváló alkotása a Bevezetés a kémiai technológiába (Bp., 1968.) című könyve, melyet rövid időn belül még kétszer is (1974.) kiadtak.

Tudományos munkássága azokkal a szerves kémia területén végzett szénhidrátkutatásokkal kezdődött, melyeket Zemplén Gézával közösen végeztek a glükozidok, valamint az oligoszacharidok szintézise és szerkezetének felderítése céljából. Eredményeiket a legtekintélyesebb német szakfolyóiratok publikálták (Konstitution und Synthese der Rutinose, der Biose des Rutins (1935), Verhalten der Glucose gegen Rhodenwasserstoffsaure (1936), Einwirkung von Quecksilbersalzen auf Azetohalogen-Zucker (1938) stb. című tanulmányokat például a Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft zu Berlin közölte).

Ezek a kutatások abban az időben a cukorkémiában világszínvonalat képviseltek. Gyógyszerkémiai munkássága során megírta a Gyógyszerkémia és gyógyszeripar (Bp., 1942) című könyvét, és kiemelkedő kutatásai révén számos gyógyszer (ultraszeptil, B-vitamin, penicillin, sztreptomicin, PAS stb.) hazai gyártása vált lehetővé. Vezető szerepet töltött be a magyar gyógyszeripar 1945 utáni újjáteremtésében. Kémiai technológiai tevékenységének is jellemzője az elméleti kutatás és a gyakorlati megvalósítás közötti egység. Tanszéke szoros kapcsolatban állott a szerveskémiai technológia területén az Alkaloida és a Chinoin vegyészeti gyárakkal, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárral, a Gyógynövénykutató Intézettel stb. Szervetlen kémiai technológia témáiban pedig a Tatabányai Szénbányákkal, a Lakk-és Festékipari Vállalattal, a Nehézvegyipari Kutató Intézettel, a Papíripari Kutató Intézettel működött együtt.

Munkájának elismerését számos kitüntetése jelzi: az MTA lev. (1951) és r. tagja (1958), kétszeres Kossuth-díjas (1961, 1970). Magas tudományos tisztségeket látott el: az MTA elnökségének tagja (1958-1962), a Kém. Tud. Oszt. vezetőségi tagja (1958-1970), a Szerves Kémiai Technológiai Biz. elnöke (1952-1962), a Szerves Kémiai Biz. és a Műszaki Kémiai Biz.-nak, a TMB-nek stb. tagja volt. A külföldi és hazai szakfolyóiratokban közel száz dolgozata jelent meg.