Geoffroy, Étienne-François, más néven GEOFFROY L'AINÉ vagy AZ IDŐSEBB GEOFFROY (szül. 1672. febr. 13. Párizs, Franciaország - megh. 1731. jan. 6. Párizs), francia vegyész; az első kémikus, aki az affinitás fogalmát mint a különböző testek közötti vonzódás állandó mértékét használta.

Feltételezve, hogy valamely bázis sójában az adott bázishoz erősebb affinitást mutató sav kiszorítja a gyengébb affinitásút, olyan táblázatokat készített (1718), amelyek felsorolták a különféle vegyi anyagok viszonylagos affinitását bizonyos más anyagokhoz. E táblázatokat a XVIII. század során mértékadó forrásként használták, míg Claude-Louis Berthollet ki nem mutatta, hogy a kémiai reakciók esetében az átalakulási fok a kiinduló anyagok viszonylagos mennyiségétől, valamint a fizikai körülményektől függ - s ezzel Geoffroy táblázatai érvényüket vesztették.

Geoffroy a kémia professzora volt a párizsi Jardin du Roiban, valamint a gyógyszerészet és az orvostudomány professzora a párizsi Collège de France-ban (1712-31). A bölcsek kövének (az olcsó fémeket arannyá alakító anyagnak) megtalálására irányuló törekvéseket elhibázottnak, téveszmének tartotta, hitte azonban, hogy növényi anyagok elégetésével vasat lehet előállítani. Legfontosabb műve a Tractatus de Materia Medica (Gyógyszerészeti értekezés; 1699).