Geiger,
Hans, eredeti nevén Johannes Wilhelm Geiger (szül. 1882.
szept. 30. Neustadt an der Haardt, Németország - megh. 1945.
szept. 24. Potsdam), német fizikus, elsőként hozott
létre berendezést az egyedi alfa-részecskék
és más ionizáló sugárzások észlelésére,
ez a Geiger-számláló.
Geiger 1906-ban kapott doktori (Ph. D.) fokozatot az Erlangeni Egyetemen, röviddel ezután a Manchesteri Egyetem munkatársaként Ernest Rutherford egyik legértékesebb kutatótársa lett. Manchesterben építette meg részecskeszámlálója első változatát. Ezzel és más detektorokkal észlelték a sugárzást azokban a kísérletekben, amelyekben az alfa-részecskét a héliumatom magjaként azonosították. Ezen kísérletek alapján mondta ki helyesen Rutherford 1912-ben, hogy az atomokban a mag nagyon csekély teret foglal el a középpontban.
Geiger 1912-től a berlini Physikalisch-Technische Reichsanstaltban
(Birodalmi Fizikai-Műszaki Intézetben) folytatta az atomszerkezet
tanulmányozását. Walter Bothe társaságában
módszert dolgozott ki a koincidenciák számlálására,
és 1924-ben ezzel tisztázták a Compton-effektus részleteit.
Geiger először, 1925-től a Kieli Egyetemen tanított.
Itt Walther Müllerrel együtt továbbfejlesztette a részecskeszámláló
érzékenységét, teljesítményét
és tartósságát. A Geiger-Müller-számláló
nemcsak alfa-részecskéket, hanem béta-részecskéket
(elektronokat) és ionizáló elektromágneses
fotonokat is észlel. Geiger 1929-től a Tübingeni Egyetemen
dolgozott, itt figyelte meg először a kozmikussugárzás-záporokat.
1936-tól haláláig a Berlini Műegyetemen működött,
folytatta a kozmikus sugárzás, a mesterséges radioaktivitás
és a maghasadás vizsgálatát.