Gebhardt Xavér Ferenc, idősb, orvostanár, szül. Pakson, Tolna vmegyében 1791 jan. 23., megh. Budapesten 1869 okt. 29. Bölcsészeti tanulmányait Szegeden végezvén, az orvosi pályára lépett és Pesten 1815. orvosdoktorrá avatták; azután egy évre külföldre ment, majd hazajővén, 1818. orvoskari jegyzővé választották. 1824-ben a sebészek számára rendelt belgyógyászat rendes tanárává nevezték ki. A pesti egyetemen volt az első, aki tanári székfoglaló eladását magyar nyelven tartotta az orvosi tapasztalás méltóságáról. volt az elsők egyike, aki himlőoltó- intézetet állított fel (1824), mely 1850-től Központi oltóintézet név alatt személyes igazgatása alatt állt és hazánk orvosait díjtalanul látta el friss oltóanyaggal. 1830-ban a Magy. Tudományos

Akadémia rendes, a bécsi levelező tagul választotta. Több ízben évekig volt az orvosi kar dékánja. Több latin, magyar és német nyelven megjelent dolgozatot készített, ezek közül nevezetes Útmutatás az orvosi gyakorlatra (1827), továbbá 2 nagy kötetben a Különös orvosi nyavalyák és gyógyítástudomány című. tankönyve (1828-38), melyben az orvosi műszavak magyarosításán buzgólkodott. 1860-ban nyugalomba vonult. 1857-ben királyi tanácsosi címet, és még 1840. orvosi, írói, tanári érdemeiért a magyar nemességet kapta.