Sokgyermekes egyszerű kántortanító fiaként született Svájcban. Már fiatalon dolgoznia kellett- először az ácsmesterséget tanulta ki, majd Zürichben öntőinas lett. Húszéves korában megkezdte tapasztalatgyűjtő vándorútját: Németország, Franciaország, Ausztria, Olaszország különböző városaiban és gyáraiban dolgozott. 1841 augusztusában érkezett Pestre, ahol a Széchenyi István által kezdeményezett József Hengermalom Társulat gőzmalmának szerelésében vett részt. A munkálatok befejezése után a vállalat öntödéjében dolgozott, ahol később első öntőmesterré lépett elő.

1844-ben önálló öntödét alapított Budán. Kidolgozta és 1853-tól megkezdte a vasúti kocsik kerekeinek kéregöntésű mai szóhasználattal: kokillaöntésű - gyártását. Ezt a kerékgyártási módszert eddig csak Amerikában alkalmazták, és az így készült kerekeket innen importálták. A technológiát állandóan javította, és a megoldásokat sorozatos szabadalmakkal védte. 1853-1866 között 59 vasúttársaságnak összesen 86074 db kéregöntésű kereket adott el. Megvett egy angol szabadalmat is, amely a vasúti váltók szívcsúcsainak gyártását könnyítette meg, és ezt továbbfejlesztve szabadalmaztatta újabb, szintén kéregöntésű termékét, s bővítette vele gyára választékát. A gyár öntöttvas hídszerkezeteket és malomipari hengereket is készített.

1859-ig egyedül vezette vállalatát, egyedül látta el annak műszaki, kereskedelmi és adminisztrációs feladatait. Ez óriási munkabírását igazolja, hiszen, mint említettük, számottevő műszaki fejlesztést végzett, ugyanakkor - szinte minden évben utazva - Európa legtöbb országát bejárta, üzleteket kötött és részt vett különböző ipari kiállításokon, ahol több érmet is nyert munkáival.

A Ganz-gyár 1854-ben 60, 1857-ben 106, 1867-ben pedig már 371 munkást foglalkoztatott.

A százezredik kéregöntésű vasúti kerék 1867. nov. 23-án készült el. Ebből az alkalomból G. Á. vacsorát adott a gyár összes dolgozója és családtagjai tiszteletére, ahol ő egy, minden dolgozó által aláírt díszes üdvözlő okiratot kapott, minden dolgozójának pedig egy, erre az alkalomra veretett, ezüst emlékérmét ajándékozott.

Buda és Pest köztiszteletben álló polgáraként, sikerei csúcsán hunyt el. Hamvai a Kerepesi temetőben, az Ybl Miklós tervezte mauzóleumban nyugszanak.

Nevét maradandóan őrzik üzemének jogutódai, a Ganz-gyárak, amelyek az ő munkásságához méltóan, számos világszínvonalú találmánnyal és gyártmánnyal járultak hozzá hazánk és a világ műszaki és gazdasági fejlődéséhez.

Irodalom

BERLÁSZ Jenő: A Ganz-gyár első félszázada 1845-1895. Tanulmányok Budapest múltjából 11. k. Bp., 1959.; Műszaki nagyjaink. 2. k. Bp., 1967.; SZEKERES József: G. Á. élete. Bp., 1967.; SUBA Gábor: A Ganz-MÁVAG története alapítástól napjainkig. Gépgyártástechnológia, 1987.