Korai korszaka. Galvani - apja kívánságára - orvosi tanulmányokat folyatott. 1759-ben végezte el a Bolognai Egyetemet. Doktori disszertációját a csontok képződéséről és fejlődéséről írta De ossibus (A csontokról; 1762) címmel. A doktori fokozat elnyerése után az anatómia előadójává nevezték ki a Bolognai Egyetemre, miközben az ettől független Művészeti és Tudományos Intézetben a szülészet professzora lett. 1762-ben megnősült; a Bolognai Tudományos Akadémia professzorának, Galeazzinak egyetlen lányát, Luciát vette el. Tíz évvel később Galvanit választották az Akadémia elnökévé. Doktori disszertációjában és korai kutatásai során összehasonlító anatómiával foglalkozott - például a vesecsatorna, az orr nyálkahártya és a középfül felépítésével -, de már ekkor felkeltette figyelmét a fiziológia, és végül is élettani eredményei nyomán vált ismertté. Galvani fokozódó érdeklődését azok az előadások jelzik, amelyeket 1773-ban a béka anatómiájáról és az 1770-es évek végén az elektrofiziológiáról tartott. Ekkor egy dörzselektromos gép (szikrákat keltő, nagy berendezés) és egy leideni palack (sztatikus elektromosság tárolására szolgáló eszköz) birtokában olyan kísérletekbe fogott, amelyek során elektromos úton ingerelte az izmokat. Jegyzetei arról tanúskodnak, hogy az 1780-as évek kezdetétől az állati szövetek elektromos viselkedése volt a fő kutatási területe. Számos szellemes kísérlet, megfigyelés fűződik a nevéhez. 1786-ban például úgy idézett elő izom-összehúzódást egy békában, hogy zivatar idején egy ollót érintett a béka idegeihez. Laboratóriumának egyik látogatója rángatózásra késztette egy nyúzott béka lábait, mert egy szikét éppen akkor érintett az állat ágyéki idegéhez, amikor egy dörzselektromos gépet működésbe hoztak. További kísérletek alapján Galvani meggyőződött arról, hogy a rángás az elektromos hatással függ össze. Dörzselektromos gép nélkül is tudott rángást előidézni: egy béka gerincagyába rézkampót nyomott, és a kampót vasrácsra akasztotta fel. Bár a rángást zivatar vagy dörzselektromos gép is kiváltotta, akkor is létrejött, ha a láb izmai és a hozzájuk vezető idegek között fémes érintkezést alakítottak ki. A kétféle szövetet összekötő "fémív" tehát átvehette a dörzselektromos gép szerepét.

Az idegi impulzus elektromos sajátságai. Galvani 1791-ig nem hozta nyilvánosságra felismeréseit. Ekkor jelentette meg De Viribus Electricitatis in Motu Musculari Commentarius (Fejtegetés az elektromosság izommozgásra kifejtett hatásairól) c. munkáját. Arra a következtetésre jutott, hogy az állati szövet olyan veleszületett életerőt tartalmaz, amelyet addig figyelmen kívül hagytak. Ez az "állati elektromosság" - ahogy ő nevezte - működésbe hozza a fémmel összekapcsolt ideget és izmot. Galvani úgy vélte, hogy ez az erő az elektromosság egy új megnyilvánulása azon a "természetes" változaton kívül, amelyet a villámlás vagy az elektromos angolna és a zsibbasztó rája hoz létre, ill. azon a "mesterséges" változaton kívül, amelyet a súrlódás kelt (ez a sztatikus elektromosság). Úgy gondolta, hogy az "elektromos fluidum" kiválasztásában az agy játssza a legfontosabb szerepet, az idegek vezetik el a fluidumot az izmokba, az izomszövet pedig úgy viselkedik, mint a leideni palack külső és belső felülete. Elképzelése szerint ennek az elektromos fluidumnak az áramlása ingerli az érzékeny izomrostokat.

Galvani tudós kollégái általában elfogadták ezeket a nézeteket, de Alessandro Voltát, a Paviai Egyetem kiváló fizikaprofesszorát nem győzte meg az izom és a leideni palack közötti analógia. Véleménye szerint a béka lábai pusztán jelző szerkezetként, elektroszkópként működnek, és az ingert valójában a különböző fémek érintkezése hozza létre. Az így keltett elektromosságot "fémes elektromosságnak" tartotta, és arra a következtetésre jutott, hogy a fém érintésére összehúzódó izom az elektroszkóp működéséhez hasonlít. Volta azt is kifejtette, hogy ha két különböző, egymással érintkező fémet nyomnának az izomhoz, szintén keletkezne inger, amely annál nagyobb volna, minél inkább különböznének a fémek. Volta tehát elvetette az "állati elektromos fluidum" elképzelését, inkább úgy vélte, hogy a fémek összetétele, anyaga, jellege közötti eltérés okozta a békalábak rángását. Galvani cáfolta ezt a következtetést: két azonos fémmel is mozgásba hozta az izmot. A vita azonban ellenségeskedés nélkül zajlott; Galvani kedvessége és Volta nagyvonalúsága eleve kizárt minden durvaságot. Volta - akitől a "galvánosság" kifejezés is származik - azt tartotta, hogy Galvaninak köszönhető az egyik legszebb és legmeglepőbb felfedezés. Mindazonáltal a fanatikus hívek mindkét oldalon felsorakoztak.

Utólag úgy látszik, hogy Galvani is, Volta is részben rátalált az igazságra, részben tévedett. Galvaninak igaza volt abban, hogy az izom-összehúzódásokat elektromos ingerhez kötötte, de az "állati elektromosság" feltételezése tévesnek bizonyult. Volta helyesen tagadta az "állati elektromosságot", de tévedett abban, hogy minden elektrofiziológiai hatáshoz két különböző fémre mint áramforrásra van szükség. Galvani - a felfedezése nyomán támadt vitától visszahúzódva - tanárként, szülészként, sebészként dolgozott tovább, és honoráriumtól függetlenül egyaránt kezelt gazdagokat és szegényeket. Álláspontjának védelmében 1794-ben jelentette meg - nevének feltüntetése nélkül - a Dell'uso e dell'attività dell'arco conduttore nella contrazione dei muscoli (A vezető ív használata és hatása az izmok összehúzódásával) c. könyvet, amelynek melléklete fém nélkül előidézett izom-összehúzódásról számolt be. Galvani úgy idézett elő izom-összehúzódást, hogy az egyik béka izmát egy másik béka idegével érintette meg: így mutatta ki elsőként az élő szövetben működő bioelektromos erőket.

Késői korszaka. 1790. június 30-án, 47 éves korában, elhunyt Galvani hű felesége és társa. A házaspárnak nem született gyermeke. Életének utolsó éveiben Galvani nem volt hajlandó hűséget esküdni a Napóleon alapította új Cisalpin Köztársaságnak. Emiatt kizárták a fakultásról, megvonták a fizetését. Visszautasította a felkínált segítséget, és bánatában visszavonult a régi Galvani-házba, ahol a bátyja élt. A politikusok azonban hamarosan visszakoztak, és ismét felkínálták neki a professzorságot, anélkül, hogy esküt kellett volna tennie. De a tudós nem heverte ki a támadást; szülőházában hunyt el 61 éves korában, amikor a világ az elektromosság nagy forradalmának küszöbén állt.

Munkássága nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Volta felfedezhesse az állandó elektromos áramot szolgáltató áramforrást. Ez az elem, a Volta-oszlop kémiai és fizikai elvek alapján működik. Volta felfedezése volt az elektromos energia korának előfutára, de Galvani nyitotta meg az utat az izom és az ideg fiziológiájának új kutatása és az elektrofiziológia tudománya felé is.

Bibliográfia. Luigi Galvani: Opere edite ed inedite del professore Luigi Galvani (1841) és Aggiunta (1842, szerk. Silvestro Gherardi) - elsőrendű forrás. Galvani laboratóriumi feljegyzései: Memoire ed esperimenti inediti di Luigi Galvani (1937). Commentary on the Effect of Electricity on Muscular Motion (1953) címmel jelent meg Galvani De Viribus Electricitatis in Motu Musculari Commentarius (1791) c. műve angol fordításban és fakszimile latin szöveggel, I. Bernard Cohen bevezetőjével és átfogó bibliográfiával. C. Mesini: Luigi Galvani (1958) - modern, világos, tudományos igényű mű (olaszul).

KFKI Home >  História - Tudósnaptár