GALAMB JÓZSEF (Makó, 1881. febr. 3.-Detroit, 1955. dec. 4.)

Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte. 1895-ben Szegeden a Fa- és Fémipari Szakiskola, majd a budapesti Állami felső-ipariskola (a mai Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola) tanulója, ahol 1901-ben szerzett végbizonyítványt.

Gépészmérnöki ismereteit először a diósgyőri Vasgyárban, majd a hódmezővásárhelyi Mérlegkészítő Gyárban fejlesztette tovább. Ezután Aradra került, a Magyar Automobil Rt. (MARTA) elődjéhez. Itt elnyert egy 300 koronás ösztöndíjat, amellyel 1903 elején Németországba utazott tanulmányútra. Drezda, Berlin, Hamburg és Bréma voltak útjának állomásai. Elfogyván az ösztöndíj; szakmunkásként dolgozni kezdett Brémában, majd Düsseldorfban, végül Frankfurt am Main-ban az Adler-gépkocsigyárban. Itt megtudta, hogy 1904-ben az USA-ban, Saint Louis-ban autó világkiállítás lesz. Megtakarított pénzén - Hollandiát és Belgiumot is meglátogatva -1903. okt. 6-án Hamburgból New Yorkba indult. Gyakorlatilag pénz nélkül érkezett meg, mert két honfitársának is ő fizette a hajójegyét.

Azonnal állást kellett vállalnia. Először egy dobozgyárban dolgozott New Yorkban, a Thomson Leather Decorating Company alkalmazottja volt. 1904-ben Pittsburghban fél éven át a Westinghouse-nál volt szerszámkészítő. Megtakarított pénzén végül is eljutott Saint Louisba. Az ott látottak alapján továbbra is az USA-ban kívánt dolgozni, és először Clevelandben, a Stearn's Automobile Companynál vállalt karburátorkészítést, majd Niles-ben a Harris Automotive Press Companynál lett szerszámtervező. Ezután - már a nyelvet elsajátítva - mérnöki állásba szeretett volna kerülni.

Több lehetőség közül végül 1905. dec. 11-én, az akkor még kis munkáslétszámú Ford Motor Companyhoz került gépkonstruktőrnek. Egyik rajza annyira megtetszett H. Fordnak, a gyáralapítónak, hogy maga mellé vette, és nagyrészt vele terveztette meg a később híressé vált T-modellt, a világ első, egyszerűen vezethető és szerelhető, ugyanakkor olcsó népautóját.

A T-modellből 1908-27 között több mint 15 millió készült. Ez a siker H. Fordnak mérhetetlen gazdagságot, G. J.-nek nagy tekintélyt szerzett. 1944-ig dolgozott a mamutvállalattá fejlődött Ford-műveknél. Sok mindent tervezett hosszú vezető konstruktőri beosztásban, így az I. világháború alatt néhány hadigépet, majd később az ugyancsak nagy sorozatban gyártott Fordson-traktor prototípusát.

G. J. nem szakította meg kapcsolatait Magyarországgal. Többször is meglátogatta rokonait, és előadást tartott a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben. 1921-ben százezer koronás ösztöndíjat alapított makói fiatalok támogatására.

Életpályájának elemzői különösen a T-modell sebességváltójának bolygóműves megoldását, mint az akkori rossz útviszonyokhoz alkalmazkodó konstrukciót emelik ki, továbbá a gyújtóberendezés leegyszerűsítését. Az olcsóbbá tétel és a nagy sorozatban gyártás érdekében számos merész egyszerűsítést kellett végrehajtania.