GÁBOR DÉNES, *Bp., 1900. jún. 5., - London, 1979. febr. 9., fizikus. - Felsőfokú tanulmányait a bp.-i műegy. gépészmérnöki karán kezdte, majd a berlin-charlottenburgi Technische Hochschule elektromérnöki karán folytatta, de fizikát a tud.-egy.-en tanult Einstein szemináriumában. 1924-ben szerzett elektromérnöki oklevelet, 1927-ben doktorált. Az MTA tagja (t. 1964. ápr. 24.). A Royal Society (r. 1956), a National Academy of Sciences (USA) (külső 1973) tagja. A Southamptoni (1970), a Delft-i (1971), a Surrey (1972), a City-i (1972), a Londoni (1973) és a Columbia (1975) Egy. díszdoktora. Thomas Young-érem (1967), Kolumbusz-díj (International Institute of Communications, 1967), Albert Michelson-érem (1968), Rumford-díj (1968), az IEEE érme (Institute of Electrical and Electronic Engineers, 1970), Holweck-díj (1971), a Brit Birodalmi Rend lovagja (1970), fizikai Nobel-díj "a holográfiai módszer feltalálásáért és továbbfejlesztéséért" (1971). - Első munkahelye Németo.-ban egy nagyfeszültségű távvezetékek tervezésével foglalkozó kutatóint. lett. Pályája kezdetén a nagy teljesítményű, nagyfeszültségű villamos távvezetékekben létrejövő tranziens jelenségekkel, majd az ún. vándorhullámok megfigyelésére szolgáló katódsugár-oszcillográfokkal foglalkozott. 1927-től 1932-ig a Siemens & Halske Akt.-Ges. kutatólaboratóriumában dolgozott Berlin-Siemensstadtban. Kezdetben az orvostechnikai oszt. laboratóriumában az élő sejtek osztódásakor fellépő fizikai jelenséggel mitogenetikus sugárzásvizsgálatokat folytatott. Ez idő tájt dolgozta ki Szilárd Leóval a ciklotron (a töltéssel bíró elemi részecskék sebességének gyorsítására szolgáló berendezés) elvét, amelyet 1929-ben szabadalmaztattak. Berlini évei alatt a katódsugárcsöves oszcillográfok és a kadmium-plazmalámpák kifejlesztésében ért el jelentős eredményeket. 1932-ben átment az erlangeni Siemens-Reiniger-Veifa céghez, ahol a plazmajelenségek elméletével kezdett el foglalkozni. 1933-ban a fasizmus előretörése miatt elhagyta Németo.-t, és rövid időre hazajött. Mo.-ról publikálta a Langmuir-plazmákkal foglalkozó nevezetes értekezését, s 1934. okt. 9-én Bp.-ről nyújtotta be izzólámpa szabadalmát is. 1934-ben az angliai Rugbybe települt. Ezt követően tizennégy esztendőn át a Thomson-Houston Társ. kísérleti laboratóriumában dolgozott. Fő munkaterülete az elektronoptika volt. 1944-ben Az elektronmikroszkóp c. könyvében az optikai lencsék aberrációját analizálta. 1949. jan. 1-jétől a londoni Imperial College of Science and Technologyn az elektronika előadójának, 1958-ban az alkalmazott elektronfizika prof.-ává nevezték ki. Ezt követően az intézmény egyik vezetője, majd 1967-es nyugdíjba vonulásától haláláig tud. tanácsadója volt. - Megszerkesztett egy Wilson-féle ködkamrát, melyben a részecskék sebessége is mérhető. Holográfiai mikroszkópot, univerzális analóg számítógépet, lapos, színes tv-képcsövet és egy új típusú termionikus átalakítót alkotott. Elméleti munkája elsősorban a hírközléselmélet területén jelentős. Felismerte a kis nyomású neongáz, a higanygőz és a nátriumgőz plazmaállapotának számos törvényszerűségét. 1945 után elektronmikroszkópiával és a szabad elektronok külső térbeli mozgásával, majd optikával és információelmélettel foglalkozott. Az elektronoptikai leképezés tudományos vizsgálata vezette a holográfia feltalálásához. Az első sikeres kísérletek után eredményeit A New Microscopic Principle (Egy új mikroszkópelv) c.-mel publikálta 1948-ban. Az optikai holográfia elméleti és kísérleti munkáinak befejezését a Microscopy by Reconstructed Wavefronts (Mikroszkópia hullámfront-rekonstrukció segítségével, II, 1951) c. tanulmánya jelezte. Könyvtárát a Római Akad.-ra hagyta, amit 1993 óta a bp.-i Gábor Dénes Főisk. őriz.

F. m.: Oszillographieren von Wanderwellen mit dem Kathodenoszillographen (1927); The Electron Microscope (1945); Inventing the Future (1963); Scientific, Technological and Social Innovations (1970); The Mature Society (1972); Válogatott tanulmányok. Vál.: Pócza Jenő, Ferenczi György és Fehér György (Bp., 1976).

lrod.: Dennis Gabor [Autobiography] Les Prix Nobel en 1971 (Stockholin, 1972); Holography in Medicine. Applications in the biomedical sciences. Ed. Pál Greguss (IPC Science and Technology Press, 1973); G. D. Budapesten. Sas Elemér tv-interjúja 1972-ben (Sokszemközt - tudósokkal. Bp., 1974); Valkó Iván Péter-ifj. Gazda István: G. D. (1900-1979) (Fizikai Szle, 1979, 7.); Nagy Ferenc: "Mindig az optimizmust tartottam a felelős emberek munkahipotézisének" - G. D. öröksége (OMIKK Híradó, 1985, 9); Jeanne Pingree (Compl.): List of the Papers and Correspondence of Dennis Gabor FRS (Imperial College Archives, 1986); Nagy Ferenc: Magyar származású Nobel-díjas tudósok (Bp., 1995); Nagy Ferenc: Huszonöt esztendeje nyert Nobel-díjat G. D. Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1996 (Bp., 1995); Holográfia és humanizmus. A Nobel-díjas G. D. Szerk.: Garay-Tóth János, Nagy Ferenc (Bp., 1998).

Balogh Margit