Fukui, Kenichi (szül. 1918. okt. 4. Nara, Japán), japán vegyész, 1981-ben Roald Hoffmann társaságában kémiai Nobel-díjat kapott; egymástól függetlenül vizsgálták a kémiai reakciók mechanizmusait.

Mielőtt a Kyotói Egyetemre jelentkezett, Fukui nemigen érdeklődött a kémia iránt. Mérnöki tanulmányokat folytatott, 1948-ban doktorált, 1951-től volt a fizikai kémia professzora.

Koncepcióját 1954-ben tette közzé, eszerint sok kémiai reakcióban a döntő folyamat az egyik vegyület legmagasabb betöltött molekuláris pályái és a másik vegyület legalacsonyabb betöltetlen pályái közötti kölcsönhatás. Valójában az egyik molekula megosztja a leglazábban kötött elektronjait a másikkal, az pedig olyan helyen fogadja be őket, ahol a lehető legszorosabban köthetők. A kölcsönhatás eredményeként olyan új betöltött pálya alakul ki, amelynek a tulajdonságai a két korábbi pálya adatai közé esnek. Fukui "határpályáknak" nevezte el ezeket az ingatag pályákat, jelentőségükre a szerves vegyületek fontos csoportjait létrehozó reakciókból mutatott példákat.