Katolikus szellemiségű humanista műveltséget szerzett, később azonban a protestantizmusra tért át. Orvosi tanulmányokat végzett, s professzor lett Tübingenben. Főként a növények gyógyhatása foglalkoztatta, és könyvét is elsősorban növénygyűjtési útmutatónak szánta. Kitűnő megfigyelő volt, és jól ismerte a görög és latin nyelvű forrásmunkákat. Pontos leírást adott a növényekről, s gyönyörű fametszeteivel hagyományt teremtett az élethű növényábrázolásban. A növényeket betűrendben ismertette, beszámolt küllemükről és lelőhelyükről, a begyűjtés legmegfelelőbb idejéről és arról, amit ő a növények temperamentumának és erejének nevezett. Csak a hatóerőre nézve hivatkozott ókori szerzőkre. Nevét a virágos növények egyik nemzetsége - a Fuchsia (fukszia) - őrzi.