FRÖLICH
PÁL (Torzsa,
1889. dec. 6. - Szeged, 1949. okt. I5.)
Édesapja,
aki
református tanító volt, fiát a budapesti evangélikus gimnáziumba íratta
be.
Érettségi után elvégezte a budapesti tudományegyetem matematika-fizika
tanári
szakát. 1912-ben, miután oklevelét megszerezte, részt vett Eötvös
Loránd geofizikai
méréseiben, 1914-től a budapesti református gimnáziumban tanított.
1918-ban
doktorátust, 1923-ban magántanári képesítést szerzett, 1924-ben
kinevezték a
szegedi kísérleti fizikai tanszék élére, amit nyilvános rendkívüli,
majd
1926-tól nyilvános rendes tanárként vezetett. 1927-ben az akadémia
levelező
tagjává választotta.
Első
dolgozatait a klasszikus fénytan köréből írta. 1925-ben Rockefeller
ösztöndíjjal
az USA-ba utazott, ahol egy évet töltött Baltimore-ban John Hopkins
egyetemen.
Itt a lumineszcenciafény polarizációjával, valamint a viszkozitás és a
polarizációs
fok kapcsolatával foglalkozott. Hazatérése után fluoreszcencia és
foszforeszcencia
kutatásokat végzett.
Jelentősebb
tudományos eredményeit a zselatinfoszforok kutatásának területén érte
el.
Vizsgálta a mágneses tér hatását a zselatinfoszforokra, felfedezte az
ún. előgerjesztés
jelenségét, nevéhez fűződik a polarizációs színkép fogalma.
Új,
a maga idejében igen érdekes jelenségeket vizsgált, korszerű
méréstechnikával.
Az egyszerű megfigyelés helyett igyekezett minden területen objektív,
műszeres mérést
alkalmazni.
Iskolateremtő
egyéniség volt. Számos tehetséges fiatal munkatársat gyűjtött maga köré
(Darvas
Andor, Benkő István, Mischung Ilona, Bános Gizella), akiknek néhány évi
munka
után színvonalas publikációik jelentek meg az előzőleg említett
tárgykörökből.
1944-ben a tanszék berendezéseinek a legjavát elrejtette, így
Németországba
csak kisebb értékű, viszonylag könnyen pótolható eszközöket
telepítettek ki. Az
oktatás a kényszerű szünet után már 1944 novemberében megindult. Új
munkatársakat
gyűjtve maga köré rendkívüli energiával látott hozzá az oktatás és a
kutatás
újjászervezéséhez. Korai halála után Budó Ágoston folytatta az általa
megkezdett
munkát.
A
Mathematikai és Természettudományi Értesítőben 1918 óta publikált, az
Acta
Chemica et Physica-nak nem csak szerzője, hanem 1928-tól
társszerkesztője is
volt, legjelentősebb eredményei a harmincas évek végétől élvonalbeli
külföldi
szaklapokban; Annalen der Physik, Physical Review, Zeitschrift für
Physik stb.
is megjelentek. Kísérleti természettan című jegyzetét
1941-től használták.
Irodalom
GULYÁS
Pál:
Magyar írók élete és munkái, IX. Bp., 1992.; FARKAS Zsuzsa: Fizika
Szegeden.
In: KOVÁCS László (szerk.): Fejezetek a magyar fizika elmúlt 100
esztendejéből.
Bp., 1992.
Makra Zsigmond